Boldog Karácsonyt mindenkinek. Sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam de a gépem szervíznél volt. Most sokkal jomm. be most inkább egy veers karácsonyra:
A szeretet nagy ünnepém,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa,
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben,
És békeség van a szívekben,
Nagynak mkicsinynek gyönyörül
Amikor gazdag és szegyény örül.
Boldog Karácsonyt!!!
2010. december 6., hétfő
8. fejezet: ballhotog
Rossz volt őket látni együtt. Felrohantam a szobámba de ők észre se vették. Elővettem egy telefonkönyvet hátha találok benne egy boxtermet. És találtam is. 2-3 túszával arrébb volt egy. Fogtam egy táskát, raktam bele egy pólót, rövidnadrágot, zoknit és sportcipőt. Majd mikor lementem ők mér, csak nézték egymást. Nem értették mi bajom volt, de nem is jöttek utánam. Az edzőterembe érve felkiáltottam:
-Ki áll ki ellenem. Attól hogy lány vagyok nyugodtan, kiállhattok.
-Oké akkor majd én.
-Meg én is.
És ez így folytatódott egy darabig. Bemelegítettem majd beálltam a ringbe és:
-Ki szólt elsőnek? Az jöjjön fel
-Már megyek is.
Lazán elkezdtem egy kicsit zsoggolni (mozgattam a derekam jobbra-ballra és közben ugráltam). Majd kicsiket ugráltam és védekeztem. Ő ütött, majd mikor visszahúzta a kezét rögtön jött az én kezem, és állon kaptam a gyereket. Valószínűleg elreptet neki, mert kidőlt. És ezt így folytattam, amíg nem jött az utolsó. A többi ehhez képest semmi sem volt. Legalább 100 kg izom volt azon a kigyúrt óriáson. De nem riadtam vissza. Sőt inkább bíztattam. Ez volt a legnagyobb hülyeségem. Egy ilyen gorillát bíztatni arra, hogy üssön meg… nem épp a legjobb ötlet. Egy ideig bírtam… aztán már össze akartam esni de időt kértem. Jobban lettem és folytattam. Majd arra lettem figyelmes meccs közben hogy Tom ott áll és néz engem. A szemében féltést fedeztem fel. Nem kellet, volna rá figyelnem. Kaptam egy balhorgot. 2 centis csík lett a szám ball oldalán, amiből dőlni kezdett a vér. Tom felrohan és egy hatalmas ütéssel lerendezte a pasit majd odasietett hozzám. A padló tiszta vér volt. Egy 20 cm átmérőben csak vér és semmi más. Segített fölállni. Kért valamit mivel le lehetne törölni a vért addig összepakolta a cuccom, majd irány az autó és vitt egyenesen a kórházba. Nagyon felrepedt a szám. Röggent is készítettek és nagyon kicsit felrepedt a szám. Majd tom hazavitt, de nem akartam kiszállni az autóból úgy, hogy elvitt egy gyors étterembe. Majd sétáltunk a városban.
-Kössz. Rendes tőled.
-De mi jutott eszedbe, hogy kihívd azt az izomagyat?
-Tudod… NCIS ügyünknek készülök, és tudnom kell mik a határaim. Meg kondiban kéne lennem és egész nyáron nem voltam egy kondi tetembe sem. És itt volt az ideje.
-És mé nem akartál bemenni?
-És mé kell ennyit kérdezned? Egyébként félek.
-Mit csinált már Gusti hogy félsz?
-Láttam őt Sandra-val smárolni, és nem tudom mé de ideges lettem. Majd elrohantam és ott kötöttem ki.
-Féltékeny vagy. De szerintem most már mehetsz. Hajnal 2 óra. Gyere, hazaviszlek.
Tom nagyon kedves volt. Nem is láttam még ilyennek. De örültem, hogy most láthattam. Az autóban elköszöntem Tom-tól és mikor odafordultam, kaptam, egy szájra puszit, majd bementem. Mikor felkapcsoltam a lámpát láttam, hogy Gustav a kanapén ül és alszik. Csak úgy rádobtam a takarót és felmentem. Úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba és aludtam.
Egy hangos kiáltással kezdődött a nap. Gustav kenegette mély hangját.
-Hogy mivan? Jönnek még ide? Mi a házunk árvaház?
-Kicsim értsd meg Dina barátnőjéhez, betörtek és már meg ígértem,hogy segítünk a temetést lerendezni, - Christine mérgesen nézett fiára. Az anyai gonosz nézéstől minden gyerek fél még akkor is, ha az felnőtt. –meg az anyja a közeli kórházban van.
-Oké. De ne zavarjatok. –mutat rám + gonosz nézés.
-Rendben.
-És mi a neve?
-Sandra. De nagyon jó fej.
-Megjöttünk.
-Sandra!
Odarohantam és megöleltem barátnőmet. Akit fekete ruha volt. Egy fekete cső szárú farmernadrág fekete Pulcsi és póló, a cipőjén már rózsaszín is volt. Vállán fekete táska a haja szét volt engedve. Még a vörös tincsei is szomorúan ereszkedtek a vállára. Arca csak akkor nevetett fel mikor megöleltem. A nagy rózsaszín, fekete csipkés bőrönd eldőlt, amikor megölelt engem. Igen mind a kettőnk bőröndjén van csipke. Neki is én készítettem. A bőröndjét felvittem a szobájába majd megmutattam neki a környéket, és hogy milyen élményem volt ott. A játszóteret hagytam a végére és az a pedó most is ott volt. Gyorsan elmentünk. Amikor vissza értünk egy kocsi állt a ház előtt. Én felismertem, mert azaz ikrek kocsija de gondolom Georg-ot is, elhozták. A házba érve láttam őt, szóval igazam volt.
-Srácok ő itt Sandra. Sandra… gondolom, nem kell őket bemutatni.
-Nem. Helló!
-Mi most felmentünk a szobámba. Ha vacsi van, szóltok?
-Hát persze… hogy nem.
-Tom. Bunkó vagy.
-Csak próbálom felvidítani a vendégünket.
Megragadtam barátnőm kezét és felmentünk. Megmutattam a fürdőt, és hogy a gardróbjából át tud jönni az enyémbe. Kipakoltunk majd beszélgetni kezdtünk.
-Örülök, hogy itt vagy de azt hiszem, hogy most nem épp ez a legjobb szó erre.
-Hát, ja. Szerintem is.
-Figyi, rám tudod, hogy mindig számíthatsz. Ha kell valami, csak szólj. Rendben. és a fiúktól ne félj.
-Oké. Holnap el tudnál engem jutatni anyuhoz?
-Hát persze. Majd megkérem valamelyik srácot, hogy vigyen el.
-Rendben és kösz. – Sandra szemében egy könnycsepp csillant meg.
-Ne sírj léci, ne sírj, mert én is sírni fogok. –ezek után az én könnyeim is elkezdtek hullani.
Egymásra borultunk és úgy szipogtunk. Majd tom hangja csengett a fölünkbe azzal a mondattal, hogy:
-Vacsi!
-Megyünk!
Letöröltük könnyeinket és mentünk. Finom illatok szálltak odalentről. Csak egy valami rontotta el ezt a hangulatot. Az eső. Ez a vacsora is csendben ment el. Vacsi után az ikrek s Georg hazamenetek. Elkezdett csörögni a telefonom de az fenn volt a szobámban. Gyorsan felrohantam érte.
-Halló itt Dina.
Bárki is volt letette. Megrántottam a válla, majd körülnéztem a szobámban, de… nem is tudom miért. Ezután lerohantam és azt láttam, hogy a legjobb barátnőm smárol azzal a pasivan aki talán tetszik nekem…
Másnap reggel Gustav széles vigyorral keltett fel engem. A szülei valamilyen rejtélyes módon mindig eltűnnek és így mindig vele maradok kettesben. Sz6óval odajött felső nélkül az ágyamhoz és halk szavakkal a fülembe súgta:
-Dina. Akarsz koncertre jönni?
-Ha hagysz tovább aludni, akkor igen.
-Rendben.
-Milyen koncert?
-Metallica.
-És neked honnan van jegyed hozzá mikor az összes elkelt már.
-Ők adták.
Duzzogva magamra húztam a takarót így jelezve, hogy menj ki.
-Akkor ezt vehetem igennek?
A takaró alól csak a kezem látszott ki aminek az összes ujja be volt zárva kivétel képen a hüvelyk ujjam. Ami egy darabig felfél mutatott majd lefelé és a kezemet ezután a takaró nyelte el. Pár órával később felkeltem én is. És lementem reggelizni. Finom illatok szálltak a konyha felől. Gondolom Christine főz. De kellemes csalódás ért. Gustav ált a tűzhely előtt és főzőcskét, valamit. Halk léptekkel léptem felé. Majd kezemet emeltem hogy megijesszem, de ez nem jött össze. Ugyan is ő ijesztett meg engem.
-ÁÁÁ!!! Hozd rám a szívbajt.
-Te akartál megijeszteni engem.
-De te ijesztettél meg engem. Gonosz vagy.
-Én? Miért én? Inkább te.
-Ne ellenkezz velem.
-De ellenkezek.
-Mit főzöl?
-Palacsinta. (Aki non szereti Gusva-ot és tudja fejből, hogy mire allergiás az szóljon, legyen szíves, hogy a palacsintát megeheti e vagy sem?!)
-Az fini. Kéretek?
-Nem, mert meg akartál ijeszteni.
-De szemét vagy.
-Na mindegy. Tod hogy kaphatsz.
Lassú léptekkel haladtam a szekrény felé, ahol voltak a tányérok és levettem kettőt. Majd elő a lekvár a kakaó és a Nutella-t. Kicsit később odanézett és látta hogy nem vettem elő a villákat. Majd megkérdezte:
-Villa nem kell?
-Én sosem szoktam a palacsintához villát használni. Feltekerem, és kézzel megeszem szépen. Minek villa?
-Nem épp az illem része.
-Nem étteremben vagyunk, hanem nálatok, vagyis itthon. Neked legalábbis…
-Jó rendben.
-Figyelj, mert mindjárt leég!
Gyorsan odarohantam kivettem a kezéből azt a fa izét és megfordítottam. A háta korom fekete volt.
-Na ezt fújhatod.
-De még van tészta. –felemeli a lábast és mutatja.
-Hagyd. Majd én elkészítem.
-Oké.
-Addig szét a tányérokat.
-Rendben.
Megreggeliztünk majd felmentünk és átöltöztünk. A szobámban elmerengtem, hogy „mit is… a nyár elején még ki nem állhattuk egy mást most meg palacsintát eszünk együtt. Ez valahogy… nem fér a fejembe. Mé pont Ő? Gustav Schäfer a híres Tokio Hotel dobosa. Mi van velem?” Gondolataim befejeztével a telefonomhoz kaptam és kerestem egy számot… egy számot, melyet akkor is hívhatok, ha már másra nem számíthatok. Ez a szám barátnőmé volt. Gyorsan megkerestem, és már hívtam is. Majd különös okokból könnyeim megeredtek. Egyre jobban és jobban… míg végül addig nem jutottam, hogy bezárjam az ajtót.
-Te vagy? Mond hogy te vagy?- Küszködtem a könnyeimmel
-Igen én vagyok… de… mi a baj? Nem mond, hogy sírsz. Léccí ne mond.
-Mi baj van velem? A nyár elején még utáltam őt most meg… most meg… velereggelizek?
-Nincs veled semmi baj.
A vonal egyszeriben csak megszakadt. Az én legjobb barátnőm házába betörtek. A hírekben felismertem a házukat. De szerencsére nincs semmi baja. Viszont a családja… a kishúga meghalt, az anyukája a hozzánk közeli kórházban van, az édesapja meg régen elhagyta őket. Amint megláttam a híreket szaladtam Christine-hez (mert idők közben hazaértek) és megkérdeztem:
-Christine! Christine! A hírekben… azaz… azaz én barátnőm és… azt szeretném, kérdez…
-Persze hogy idejöhet.- kedvesem megsimogatott.
Rohantam felfelé és már hívtam is. Ő bele egyezet, mert a házukat elfoglalták. Aznap mát itt is volt nálunk.
Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy legyen olyan szíves és írjon nekem kommentárt, mert össz-vissz két ember ír az én szerény blogomra. Meloddy-kám és Angle-kém, az én két legjobb barátaim. Szo ha olvassátok akkor írjátok le a véleményeiteket. Nem harapok. Egyébként még csak 13 vagyok. Szo nem bántok senkit. Lécci és még egyszer csak lécci írjatok komikat.
Csumi: ♥TH-Girl♥
u.i.: Meloddy itt ül mellettem és a sírba visz. SEGÍÍÍÍÍÍTSÉG!!! HEEELP!!! S.O.S.!!! :'(((((
Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Az a monoton zene már kezdett idegesíteni. A nap a szemembe sütött mikor kerestem a telefonom, hogy hol csörög. Minden sárga volt az ablakon kívül. De ezzel most nem bírtam foglalkozni, mert a telefonom nem akart elhallgatni. Nem tudom, hogy ki volt az de nem adta fel. Majd egy kicsit hosszas keresés után a párnám alatt találtam meg. Hogy hogy került oda? Hát úgy hogy én hülye ott hagytam magam mellet mikor este azt sasoltam.
-Haló?*kómásan néz ki az ablakon és a hangja még rekedt *
-Szia Dina kedves? * egy igen mély férfihang és nevet*
-Töröld * ideges * le a vigyort a képedről addig, amíg szépen vagyok vagy nincs lemez!
-Jól van, no. Honnan tudtad, hogy év vagyok az?
-Csak te hívsz ilyenkor, hogy lemezt kéne csinálni *egyhangúan *. Délután 2-kor várlak a stúdiónál. Most már aludhatok?
-Oké, és igen aludhatsz *gúnyosan*.
Ekkor visszadőltem az ágyamba és aludtam volna. Hogy ki volt ez? Mennyire ismerős ez a név, hogy… inkább maradjon titok majd megtudjátok? Igen ismerem őket, és amint hallottátok lemezt, akarnak csinálni, de most már szeretnék aludni, ha hagyjátok. Kettő órát aludtam ez után a kis beszélgetés után, mert Christine keltett.Mert ők mentek el és hogy tudjak róla. Én okéval válaszoltam neki. Aztán visszadőltem, de mikor azt mondta, hogy Gustav itthon mered egyáltalán nem, örültem neki. Attól hogy megcsókolt az este az még nem jelenti, azt hogy egyedül is szeretnék lenni vele. Ezután már nem bírtam aludni. Felkeltem és lementem Christine-nel a hátam mögött. Mikor leértem láttam hogy Gusti már az asztalnál ült., fölső nélkül, ahogy az este volt. Leültem enni. Mire Wolfi-ék kiléptek az ajtón Gustáv-nak egy mosoly csillant meg az arcán.
-Te meg min nevetsz?
-Azon hogy az este hagytad magad.
-Te kaptál l te észlény. És amúgy is… váratlanul ért *cuki hangon *.
-Aha én is arra fognám. Azé lógtál a nyakamba.
Ekkor felálltam, hogy öntsek magamnak teát, de előtte odaléptem a háta mögé és megfogtam a nyakát.
-Ha már nyaknál tartunk…
Ekkor megszorítottam a nyakát és még tetézte, hogy nagyok is a körmeim szóval három körömlenyomat maradt szegény gyerek nyakán. De minek piszkált? Aztán öntöttem magamnak teát és leültem. Ő még akkor is a nyakát fogta és jajgatott.
-Ne játsszad már magad.
-De tudod, hogy hogy fáj?
-Nem de nem is érdekel. Mellesleg… el tudnál engem vinni valahova?
-Hova?
-A Seguchi lemezcéghez.
-Minek?
-Az maradjon az én titkom. Majd irányítalak. Van GPS-ed?
-Van. Miért?
-Megtudod. Keresd elő.
Ezután felmentem a szobámba. Leültem a gép elé és a neten lógtam. Néztem, hogy annak az együttesnek valóban lesz új CD-je. Vagy csak velem szórakozna. De semmi. Majd meglátjuk. Még megnéztem a Farmerama-at és az E-maijaimat. Kikapcsoltam a laptopot, rádőltem az ágyra és néztem a plafont. Ahogy így néztem elaludtam. Egy hatalmas hülyeséget álmodtam. Majd arra ébredek, hogy Gustav ébresztget engem, hogy 1 óra készüljek. Gyorsan összekészültem, és amíg őt vártam beállítottam a GPS-t. egy fiúra többet kellett várni, mint egy lányra. Ilyen is van? Ezek szerint. Mire összekészült már fél 2 volt. Végül is gyorsan odaértünk. 14:15 volt. Amint megláttam a klienseimet odarohantam. Gustav dumált valamit és egészen más irányba nézett.
-Gustav jössz?
-Megyek.
Gyorsan idejött és mikor meglátta az ügyfeleimet se, köpni se, nyelni nem tudott. A Metallica volt az.Gusti egyik favorit bandája. Mivel hogy szereti a keményrockot ezé természetes, hogy a Metallica-t is szereti. (akár csak öcsém meg apám) Nekem elkezdett csörögni a telefonom, amit, muszáj volt felvennem, mert Sandra volt az. Az én örökös és leges legjobb barátnőm. Érte mindent félbeszakítanák. Amíg én elmentem, hogy beszéljek vele addig a fiúk is beszélgettek. A Metallica-nak hamarosan koncertje lesz.
-Miért jöttetek ide Németországba?
-Mert koncertet adunk és halottuk hogy Dina is itt van, és akkor már megcsináljuk a lemezt.
-Lemezt csináltok?
-Igen. Dina-nak van jegye a koncertre?
-Nem hinném.
-Tessék itt van kettő. Gyere el te is, ha gondolod.
Amikor megfordultam láttam, hogy Gustav már elvolt a srácokkal. Odarohantam kinyitottam az ajtót és bementünk. A Fiúk tudták már a járást ezért megkértem hogy kikérjék fel a stúdióba. Én meg elmentem és bekapcsoltam a fűtést és az áramot. A nélkül egy kicsit nehéz lett volna. Mikor felértem már rakták össze a dobokat, a hangfalakat, a gitárokat hangolták. Ment minden leszámítva, hogy a pult egy kicsit nagyon nem voltak jók. Nem működött.
-Ezt nem hiszem el!
-Mi a baj?
-Ez a vacak bemondta az unalmast.
-Akkor nincs lemez.
-De lesz lemez. Megszerelem.
-Próbáltad már bekapcsolni?
-Hallod nem. Ahhoz hogy felvegyek valamit ezt nem kell bekapcsolni.
-Jól van, na. Csak kérdeztem.
Ez így nem egy fél óráig. Nyomkodtuk a gombokat, tologattuk azokat a bigyuszokat. Idegembe levetettem a székre magam, ami elgurult egyenesen a konnektorhoz. Ekkor vettem észre, hogy az egész rendszer ki volt húzva. Ekkor hangos nevetésbe kezdtem.
-Ezt nem hiszem el.
-Mivan már megint?
-Ki van húzva a konnektor XDXD.
-Te azt nem ellenőrizted?
-Nem! Bocsi.
Gustav a fejére csapott és bedugta a konnektorba azt az izét. Megcsináltuk gyorsan a lemezt aztán mentünk haza. Hazafelé elől ültem. De csend volt aztán egy kis idő múlva…:
-Mondjál valamit.
-Kössz.
-Mit?
-Hogy segítettél. Rendes volt tőled.
Nyomtam egy puszit az arcára, majd elfordultam tőle a másik irányba. Becsuktam a szemem és aludtam
Bocsi hogy ilyen sokáig nem írok, de nem jönnek az ötletek, meg mostanság ritkán jutok a géphez. A farmom is begazosodott, meg gyertyagyújtás volt és ekkor sem értem rá mert egyik nap mentem Pestre a másik nap meg jött unoka nővérem a barátjával. Szóval 1000 bocsi. De most már igyekezni fogok hogy olvashassátok a következő részt. Olvasásról jut eszembe olvastátok már a vámpírnaplókat könyvben mert nagyon jó. A mai nap korán kellet kelnem mert bontjuk a szomszédos kis házat és tegnap egy szép kovácsolt vas kerítéssel lettünk gazdagabbak. Rakjak fel róla képet XD. Csak vicceltem nasziasztok.
Szeretnék valamit kérdezni. nekem sz a történet nem tetszik és mondjátok meg nekem: fejezzem be gyorsan és töröljem ki vagy töröljem ki azonnal és rakjam a másikat? Lécci segítsetek mert nem tudom csak ezt szerettem volna.
Éjfél körül lehet mikor felébredtem. Éhes voltam XD. Nincs mit tenni, enni kell. Lementem a konyhába. Szétnéztem a hűtőbe, semmi. A francba! Ki hagyta benn az üres tejes dobozt? Na mindegy. Á! Nutella! Nyami ^^. Imádom a Nutellát. Kinyitottam a fiókot és elővettem egy kiskanalat. Letekertem a Nutella tetejét és elkezdtem enni. Nem mondjátok hogy nem szeretitek a Nutellát csak úgy magában enni! Az annyira finom^^.
Gustav szobájában:
-Mi ez a zaj? *kómásan* Nem is érdekel, csak hagyjon aludni. Na még a rádiót is bekapcsolja. * magára húzza a takarót * ÁÁÁ!!! Én ezt nem bírom.
Nehezen kikelt az ágyból és igyekezett lefelé, hogy megnézze hogy mi van odalent.
Konyhában:
-Dina, nem tudod a rádiót csak… éjfélkor hallgatni? O_o
-Bocsi de én éhes lettem és szeretek zenét hallgatni közben.
-Az eszem megáll te…
-Max csak az agyad, mert eszed nincs. XD bocsi.
-Semmi baj. Megszokásból mi?
-Ja ja!
Így még elbeszéltünk egy ideig. Utána eltettem a Nutellát mert Gustav mondta, hogy hagyjak neki is. Hát nincs mit tenni, csak eltenni XD. Na mindegy. De a szám az még Nutellás volt.
-Nutellás a szád!
-Hol?
-Itt. * mutat a számra * Várj csak!
-Hagyjad letör…
Ekkor megcsókolt és… lenyalta a számról a Nutellát XD. Aztán egy fél perc múlva átkarolta a derekamat és magához húzott. Fölső nélkülaludt. Így jogos hogy nincs rajta fölső. Majd egy perc múlva átkaroltam a nyakát. Annyira jó érzés volt. A szívem a torkomban dobogott. Nem tudom… kellemes volt. 2 perc múlva eszmélek csak fel, hogy mi történik velem. Ekkor ellöktem magamtól és felrohantam az emeletre. Ő követett de még mielőtt utolért én már szobám ajtaját csuktam be. Ráütött egyet, megfordult és leguggolt elé. Az ajtó túloldalán guggoltam én is. Pontosabban ültem. A lábamat felhúztam, s kezeimet ráraktam és ráhajtottam a fejem. De nem sírtam, hanem nevettem. „Gratulálok Gustav Schäfer! Megszerezted az első csókomat.” 5 perc múlva kinyitottam az ajtót. Még akkor is ott guggolt. Az ajtó nyitódására felállt és magához szorított. Mintha sohasem akarna elengedni. A szemembe könny szökött, annyira meghatódtam. A kis cseppek lassan ereszkedtek le az arcomon, utána egy nagy ugrás és már Gustav mellkasára értek. Ahogy észrevette hogy sírok letörölte a könnyeimet. Majd eszembe jutott apa és a könnyeim egyre gyorsabban váltották fel egymást.
-Mi a baj?
-Semmi… csak eszembe jutott apa és hogy még mindig van papírmunka, meg a cég és…
Folytattam volna de ő a szám elé rakta 2 úját.
-Csüsss! Nincs semmi baj. A múltat nem jó háborgatni. Koncetrálj inkább most, arra hogy megnyugodj. A papírmunkában majd segítek, de most nyugodj meg.
Egyik kezével átfogott a másikkal a fejemet mellkasára fektette.
A szeretet nagy ünnepém,
