Egy őszi esős délután egy lánynak elegelett aból, hogy folyton piszkálják és csúfolják. Elege lett abból hogy hiába próbálolyan lenni hogy elfogadják, vagy épp észre se vegyél, soha nem jött össze neki. Há összeszedte a cucát a tanóra kellős közepén és kisétált a teremből. Az iskola táskáját bedobta egy kukába és elővette a telefonját. Egy üzenette írt kedvesének Aki épp az iskola közelében járt. Az üzenetben ez allt:
Szeretlek!
Nem akarom hogy miattem szomorkodj
és azt sem akarom hogy elfelejts.
De én már nem bírom tovább.
Elegem van abból hogy foljton piszkáljanakés bántsanak.
Remélem megérted és elengedsz.
Itt vagyok az iskola tetején és ugrani készülök.
<3 SZERETLEK! <3
A fiú ahogy csak tudott sietett hogy megmentse szerelmét. A lány megfordul. Gondolatban elbúcsúzik mindenkitől akit szeret. Becsukta a szemét és eveti magát a mélybe. A fiú időben odaér és elkapja. És ezt mondja neki:
- Szeretlek és nem karlak elvaszíteni.
- Sajnálom hogy megilyesztettelek.
A lány elkezd sírni és belebújik a fiúba. A fiú szorosan magához öleli, majd ismét megszólal:
- Többet ne csinálj ilyet.
Nem hosszú de most egy hirtelen ötlet vezérelt arra hogy ezt megcsináljam. Legalább rakok fel valamit. Sajnos még mindig nincs ötletem de ha lessz azonnal írni fogok és rakom is. Bocsi hogy ennyit kell várnitok de igyekezem.
By: Dii-san
U.I.: Bocsi a helyesírási hibákért.
