Boldog Új Évet Kívánok ^^
Dii-san
2011. december 31., szombat
2011. december 24., szombat
2011. december 20., kedd
Light in the Darkness 1.rész
A harapást már nem éreztem a torkomon. Valami mást hallottam a háttérből. Egy női hangot. Pontosabban még egy női hangot. Nina a földön fetrengett és fájlalta a fejét. Amikor úgy látszott, hogy elmúlt neki felállt és így szólt:- Szervusz, drága húgocskám.
- Szia, Nina.
- Remélem, tudod, hogy most meghalsz?
- Aj… már megint?
Reagálni sem volt ideje az ismeretlen lánynak. A nővére kitolta a falhoz és a torkát szorongatta. De is kis szöszi sem hagyta magát. Kezeit Nina alkarjára helyezte és nekifeszült annak, hogy sikerül eltolnia magától a fehér kezet. De nem sikerült.
- Hiába próbálkozol, úgy sem fog menni. – abba a sátáni kacajba szinte beleremegtem.
- Az nem… - szájára mosoly húzódott – de ez biztos fog. – egy karót szúrt Nina hasába, aki erre már elengedte és összeesett
- Azt hitted, hogy ennyi engem megállít? – eltűnt és megint mögöttem bukkant fel. – De ha már itt vagy akkor a kis vendégünket átváltoztatom.
A fogait újra belém eresztette. Ez mát… túl sok. Túl sok vér hiány ahhoz, hogy ébren bírjak maradni. Minden izmom lassan elernyedt. A sötétség lassan bekúszott a szemem elé és innentől kezdve minden kiesett.
Nem tudom, hogy hol voltam, ahogy azt sem hogy mennyi az idő és még sorolhatnám. Majd megint megjelent előttem az a szöszi teremtés, aki elméletbe a... Vámpír húga. Ijedségemet nem is lepleztem előtte, mert kiszorultam a kanapé falának.
- Ne ijedezz! Én nem a nővérem vagyok. Én nem vagyok olyan, mint ő.
- És ezt honnan tudhatom?
- Nos… ezt nem tudom. Vagy várj…
A lámpák égői pislákolni kezdtek. A tűz meg belobbant a kandallóban. Aztán a gyertyák, amik a szobában voltak. Utána a könyvek kezdtek potyogni a polcokról és… Egy kislány sétált be a szobába.
- Aludni akarok! – sarkon fordult és visszament a szobájába.
- Hihihi… Ő a húgom.
- Na és te akkor mi is vagy? Meg… ő mi?
- Én boszi a picur meg ember.
- HALOTTAM! – hangzott a kislány szobájából.
Gyermeki kuncogásban tört ki a kis szöszi, aztán leült mellém. Belenéztem égszín kék szemébe és valami varázs ragadott magával. Ha most elfelejtek mindent, akkor élhetem nyugodtan a magszokott sztáréletet és nem látom többé ezt a szempárt. Viszont ha nem teszem ezt akkor Nina fog engem üldözni és a srácok sem lesznek bajban és akkor többet is találkoznék… Hogy is hívják?
- Mi is a neved?
- Kim. De most aludj. Késő este van és neked 8-kor jelenésed van.
- Igazad van. Honnan tudod? – Felemelte fakóbarna kezét melyben gyengéden fogta a kis naptáramat.
- Innen.
- Nem tudtad, hogy nem szabad elvenni mások dolgait?
- Ammm… nem! – Felálltam, hogy elvegyem tőle de… elkezdett szaladni.
Nevetett és nem állt meg. Utánamentem és mikor meghallottam, hogy felolvassa a kimentjeimet egy kicsit sietősebbre vettem a dolgot.
- Reggel 8 óra, interjú. Na, ne már megint? 845 pihi na, végre. 915 irány a konditerem… stb. stb. stb. Úr Isten!
- Mond! - És már majdnem elvettem a kis noteszt, de ő gyorsabbnak bizonyult.
- Neked ennyire zsúfoltak a napjaid. Egy napot nem bírnék ki így.
- Ilyen egy sztár élete szivi.
- Még egy ilyen és már nem csak a nővérem akar megölni.
- Abbahagytam.
- Helyes. – Bólintott és visszadobta a noteszom. Belenéztem nem e firkált bele valamit. de nem. – Most aludj, mert van 3 órád, hogy kipihend magad. Hajnal 4, és ha oda akarsz időben érni, akkor 7kor kelned kell. Jó éjt!
- Jó éjt!
Köztem és a kis asztalka között haladt el olyan szerencsétlenül hogy majdnem hogy orra esett. De még mielőtt megtörtént volna megragadtam bársonyos kezét és magamhoz rántottam. Szőke haja előrelobbant és tündöklő kék szeme az és barna szemembe nézett. Szájfénytől tündöklő ajaka épp hogy a számat súrolta.
- Bocsi. – és még mindig a szemembe nézett.
- Semmi… baj. – Szája az enyémhez közelített úgy mint az enyém az övéhez.
- Ne a nappaliban romantikázzatok már! Héj! Itt kicsik is vannak.
A húga jött ki a konyhából egy pohár tej és egy plüss medve társaságában. Apró léptekkel sietett fel a szobájába Steffi meg rám nézett és elkezdtünk röhögni. Végül mind a ketten nyugovóra tértünk, hogy várjuk a másnapot.
2011. december 7., szerda
Boldog Mikulást!!!!
Bocsi, hogy tegnap ne írtam, de most így utólag kívánok nektek kellemst mikulást ^^!!!
By:Dii-san
2011. november 9., szerda
Light In The Darkness Prológus
Hli mindenkinek. Itt az új történetem bevezető része. A történet egy kicsit elrugaszkodik a valóságtól. Ebben a történetben Egy Boszorkány és egy Vámpír versenyez Gustavért. A boszorkány védeni próbálja a fiút vámpírrá vált nővérétől akinek minden vány hogy a dobosból vámpírt csináljon és magamellet tudhassa. Gustavnak sincs könnyű hejzete mivel nem tud választani a két lány közül. De még más érdekességek is lesznek a történet során ;) Jó olvasást!
Kim – Lila
Gustav – Zöld
Nina - Rózsaszínes piros
Bill – Kék
Tom – Piros
Georg - Narancssárga
Prológus
Érezted már úgy magad, hogy azt hitted követ valaki, de amikor hátranéztél nincs ott senki? Az érzés hogy valaki lépten, nyomon csak téged figyel és várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon rád. Egy sztár élete bizony ilyen. Nem mehetsz ki az utcára napszemcsi és kapucnis pulcsi nélkül. Egy csepp magánélete sincs az ember fiának. e mi van, ha az, az illető nem ember? Mi van, ha a „széplány” külső mögött egy szörnyeteg van? Egy emberbőrbe bújtatott szörnyeteg. Ki az éjszakában él és a gyilkolás nem áll messze tőle. És ha az a valami egy olyan fontos dologra pályázik, amelyet csak akkor értékelsz igazán, ha minden egyes cseppje egy hónap az életedből, sőt perc. De ez… ez az emberiség számára undorítónak nevezett dolog valami más számára édes nektár és jobban vágyik rá, mint egy súlyos drogproblémás a napi adagjára. Ha annak az izének a te számodra fontos nedű maga a mennyei manna, mint a saját szájízére kevert drog. Hát most elmondok egy történetet. De… nem hinném, hogy hisztek nekem.
Egy nap az üres utcákon sétáltam haza, mikor valami zörögni kezdett a hátam mögött azt hittem macska, de mielőtt visszafordultam valami elsuhant mögöttem. Mikor visszafordultam azt hittem egy fotós, de nem volt ott senki.
- Senki nincs ott Gustav. Csak képzelődsz.
Bíztattam magam hátha sikerül megnyugodnom. De nem ment. Folyton az, az érzésem volt, hogy az a valami még mindig figyel. De végül megfordultam, És egy lányba ütköztem. Táskája kiesett gyenge, fehér kezéből. Barna haja hátralobban és szájfénytől tündöklő ajkai között, bársonyos hang csengett. „Jaj, bocsánat.” De feleslegesen kért bocsánatot. Egy ilyen szépségnek mindig megbocsátok.
- Had segítsek!
- Nem kell, hagyd csak!
Már késő. Leguggoltam és azokat a női mütyüröket pakoltam a táskájába, amelyeket Billnél mindet meg lehet találni. Ez egy picit hülyén hangzik, de így van. Gondolataimból az a gyönyörű, bársonyos hang zökkentett ki.
- Köszönöm szépen!
- Nincs mit…
- Nina
- Nina. – nevettünk egy kicsit miután elismételtem a nevét. – Akkor Nina… ne kísérjelek haza?
- Á… nem kell. Ahogy látom, te arra mégy – mutatott hüvelykujjával a háta mögé – Én meg pont a másik irányba.
- Nem gond. Szeretek sétálni.
- Akkor rendben – elmosolyodott azzal a gyönyörű szájával és már követtem is.
Elég érdekes helyeken mentünk. Parkon keresztül, TEMETŐN át. De a ház az valami hatalmas. Tán nagyobb, mint az ikrek összes nyaralója egybe rakva. Hogy miért ilyen nagy? Mert ez egy kastély. Odabent inkább az a… Nem is tudom, minek nevezzem. Főként a fekete és piros színek domináltak. És meglepő módon egyetlen rikító, neon cucc sincs a szobájában. Állj! Hogy kerültem én ide? Biztos a két lábamon. ióta bejöttünk a hatalmas ajtón. Egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. De most megtörtek a néma percek.
- Kérsz valamit inni?
- Nem kösz.
Belenéztem ragyogó aranybarna szemeibe és elkapott a vágy. A vágy, hogy rávessem magam, szorosan magamhoz öleljem, minden ruhadarabot lehámozzak róla és szétdobáljam. Érezni akartam ruhanélküli felsőtestemen az ő puha, bársonyos bőrét.
- Melegem van. – jelentette ki és lekapta magáról a pulcsiját.
Most veszem észre… Egy rövid miniszoknya volt rajta. Pántnélküli és sztreccs. 10 perccel később már az ágyba vetettük magunkat heves csóktengerek között. Ő a pólómat húzgálta le rólam, míg és azt az aranyos ruhát próbáltam eltüntetni róla. Nem részletezem, de amikor már mindennek a közepén voltunk ő került felülre.
- Valami baj van?
- Nem csak éhes vagyok.
- És mit akarsz ennyi? – Bár ne kérdeztem volna meg.
- Vért.
- Mi van?
Szemfogai megnyúltak, szemei pedig vörösek lettek. Nem lehet, hogy ez a gyönyörű teremtés nem ember. De most már tudom mi.
2011. november 6., vasárnap
7. Rész
Ez tényleg csak álom volt. Az ágyamban fekszem a saját tulajdon szobámban. A telefonom most csörög 06:00-ra. Kelnem kell. Készülődnöm suliba. Még javában tél tombol. A nyár még oly messze van. Nem értem mit álmodozom. A szobám aprócska, és ahogy nézem, apa egyik kérését próbálta volna teljesíteni, ha el nem alszom. De elaludtam. Amit bírtam lementettem. Felkaptam magamra egy csőszáru farmert, egy barna, kivágott, hosszú ujjú póló és a fekete csizmám. A hajamat kifésültem és hullámcsattal kitűztem oldalra. Felvettem a fekete, fehér virágos fölsőmet. Lerohantam az emeletről, felvettem a dzsekimet és indultam a suli felé.
Odaérésem nem keltett túl nagy vihart. Csengetnek. Még jó hogy ideértem. De ahogy érzem valakinek nagyon sietős dolga lehet, ugyanis egyenesen elgázolt engem.
- Jaj, bocs.
- Á sem… mi. – Georg volt az, aki épp kezet nyújt nekem.
- Minden rendben?
- Persze. Kösz.
- oké… am…
- A nevem Calsi. – Nyújtottam ki kezeimet.
- Georg… de gondolom, nem kell bemutatkoznom.
- Hát… nem.
- Milyen órád lesz?
- Töri.
- Nekem is.
- Persze hisz együtt járunk törire.
- Ülsz mellettem?
- Persze.
Ez volt életem leg szebb napja és örülök, hogy ez csak egy álom volt. Mert a valóságban sokkal szebb. Nos… sziasztok!
VÉGE
2011. október 16., vasárnap
Kis Novella - vagy mi
Egy őszi esős délután egy lánynak elegelett aból, hogy folyton piszkálják és csúfolják. Elege lett abból hogy hiába próbálolyan lenni hogy elfogadják, vagy épp észre se vegyél, soha nem jött össze neki. Há összeszedte a cucát a tanóra kellős közepén és kisétált a teremből. Az iskola táskáját bedobta egy kukába és elővette a telefonját. Egy üzenette írt kedvesének Aki épp az iskola közelében járt. Az üzenetben ez allt:
Szeretlek!
Nem akarom hogy miattem szomorkodj
és azt sem akarom hogy elfelejts.
De én már nem bírom tovább.
Elegem van abból hogy foljton piszkáljanakés bántsanak.
Remélem megérted és elengedsz.
Itt vagyok az iskola tetején és ugrani készülök.
<3 SZERETLEK! <3
A fiú ahogy csak tudott sietett hogy megmentse szerelmét. A lány megfordul. Gondolatban elbúcsúzik mindenkitől akit szeret. Becsukta a szemét és eveti magát a mélybe. A fiú időben odaér és elkapja. És ezt mondja neki:
- Szeretlek és nem karlak elvaszíteni.
- Sajnálom hogy megilyesztettelek.
A lány elkezd sírni és belebújik a fiúba. A fiú szorosan magához öleli, majd ismét megszólal:
- Többet ne csinálj ilyet.
Nem hosszú de most egy hirtelen ötlet vezérelt arra hogy ezt megcsináljam. Legalább rakok fel valamit. Sajnos még mindig nincs ötletem de ha lessz azonnal írni fogok és rakom is. Bocsi hogy ennyit kell várnitok de igyekezem.
By: Dii-san
U.I.: Bocsi a helyesírási hibákért.
2011. október 12., szerda
Halika!!!!!!!!!!!
Ha mindenkinek. A szavarásom lezárult és az eredmények a következők.:
- 6 szavazatot kaptam a "Király *.*"-ra
- 2 szavazatot az "Uncsi -.-" "-ra
2011. október 3., hétfő
Már egy éve veletek ;)
Hali Mindenkinek!!!
Egy éves lett a blogom *.* Amint látjátok dizit és a képeket is megváltoztattam és remélhetőleg részt is tudok hozni nekte. Márha egyáltalán lessz ötletem :S. De nem is ez most a lényeg. Meloddy és Angel nyoszogatása után én is csináltam blogot. Ha ők nem lennénke akkor talán még most is csak olvasó lennék és nem pedig veletek együtt író. Tuom hogy nagyon ritkán rakok rész és egy év alat még csak ez a második történetem de megígérem ha nem is történetet de hozok nektek valami mást helyett hogy addig se unatkozzatok. Sőt, ha el nem felejtem akkor megkeresem nektek a világnapokat és mindig fogok ilyeneket felrakni ;) - ha ezzel nincsen kifogásotok. Visznt a kevés rész ellenére így is 3668-an olvastátopl a blogom. És én ennek csak örülni tudok. Saját véleményem szerint az írásaim nem épp a legjobbak de ha nektek ez tetszik akkor örülök neki. Na most befejezem a kis mondókám és viszlát. Remélek hogy a jövőben is olvasátok a bolog.
Hali!!!
Dii-san ;)
2011. szeptember 18., vasárnap
I CAME 2 PARTY - Cinema Bizarre & Space Cowboy - Official
Új kedvenc a régiek mellé xD. Kössz Meloddy hogy megmutatadd nekem!
6. rész
Barátnőmmel elmentünk vásárolni. Eléggé pörgős egy nap volt. Páne mikor visszaértünk. Elkezdtem összeszerelni a cuccosomat miközben Alice az agyam IQ szintjét csökkentette be kell, válja eléggé fárasztó egy lány, de ő a legjobb barátnőm és nélküle még mindig az extra érzékeny szinten lennék… vagy még rosszabb… a piszkálások miatt már rég megöltem volna magam. De ő megvédett és mellettem állt a bajban és kivédett mindentől. De be is mert szólni mindenkinek és nem egyszer futnunk kellet miatta és a nagy szája miatt. De legalább formáltuk a fenekünket. Ezt mindig megmondtam neki, hogy legyen valami pozitív is a dologban. Még mielőtt az agyam fárasztását kezdte volna el épp futott az egyik biztonságőr, elől mert annak is beszólt. És most én védtem meg őt és nem ő engem. Első és utolsó alkalom volt… ha rajtam múlik. Ha rajta akkor ez még elő fog fordulni a jövőben egy jó párszor -.-”
Gyorsan elment a délután és itt volt az este. A stadion előtt akkora volt a tömeg hogy nem is lehette mást látni csak azt a sok lányt, akik össze visszaordibálták a fiúk nevét. A fiúk nevét… ők azért jönnek el, hogy megnézzék, a kedvencüket s közben elfeledkeznek az igazi tehetségekről, akiknek köszönni lehet, hogy egy ilyen varázslatos koncertet csináltak. Hogy megvan a látvány, hogy érdekesebb legyen az előadás, hogy Bill hangja szépen szóljon, hogy a dobok passzoljanak, hogy ne legyen akkord hiba a gitárosoknál. És ez a sok ember csak a fiúk miatt jött s közben semmibe veszik a stáb egész munkáját. mert ha ők nem lennének, akkor Tokio Hotel sem lenne. A gondolataimban nagyon elmerülhettem mivel valaki a vállamat bökdöste.
- Ha… tessék? Georg?
- Őőő… segítenél?
- Miben?
- Összeraknád a drótokat? Meg a mikrofonomat?
- Persze^^ - ez annyira… felemelő hogy én rakhatom össze neki a drótokét meg a… meg a… mikrofont? de az a farzsebében van az a kis izé, amihez kapcsolva van, és hogy a drót ne zavarjon, a pólója alatt kell átvezetni :$ ez érdekes lesz.
Odaléptem hozzá és a kezembe adta a drót egyik végét, amit óvatosan összekötöttem azzal a vacakkal. Most jön a kedvenc részem… Kezembe vette a drótot és azzal együtt benyúltam a pólója alá és haladtam felfelé eközben végigsimítottam a felsőtestét. Szerintem csikis lehet (az vagy nem az???)mert felnevette. De édes a nevetése.
- Mi van?
- Ez csikis.
- Komolyan?
- Aha.
- Oké én végeztem már csak fel kell raknod a füledre és kész.
- Köszi. – rám nevettet és adott… volna egy puszit ha „mister főbunkó” nem szólal meg.
- Gerlicéim igyekeznétek? Lassan kezdünk. Carol te meg még mindig mit keresel itt? Neked már az áttért kéne kiraknod!
- Fogd be. Ha én nem lennék, még a háttérrel szenvednétek!
- Akkor… megkérhetném „őkényességét” hogy igyekezze, mert lassan kezdünk.
„Őkényességge”? Ez meg van húzatva?
- Persze. – odaléptem elé és adtam neki egy hatalmas pofont, hogy megtanulja, hogy szépen kell beszélni a lányokkal.
- Héj ez mi volt?
- Tanuld, meg hogy beszélj szépen a lányokkal! - Azzal ott hagytam és már igyekeztem is a helyemre.
A koncertnek gyorsan vége lett és mentünk is pihenni egy jót. Vagy mégsem? Aliceszel annyit beszéltünk mintha most találkoztunk volna elsőször. Pedig csak a nyár eleje óta nem láttam. Mikor végre elaludtunk és még akkor is felébredtem. 2 órát aludtam egész este. 3ig csak beszéltünk és én már 5kor fel voltam. Ez nem igaz. Minden esetre kimentem inni egy keveset. Meglepődésemre Georg is ott ült a konyában egy doboz energia italt iszogatva.
- Nem bírsz aludni?
- Hm? Áa… nem. Semmit nem aludtam.
- Valami baj van?
- Nem… nincs… miért lenne?
- Na, jó! Ki vele! Mi történt?
- Rajtakaptam a barátnőmet egy sráccal kefélni.
- Jújj! Az nem jó. – ennek volt barátnője? mindenesetre amilyen anyáskodó vagyok magamhoz öleltem és a fülét a szívemre helyeztem, hogy megnyugodjon. nem tudom miért mindig oda, de ez már csak így van. Az anyai ösztön. – Ha akarod, nekem elmondhatod. De csak ha akarod. Azt mondják, hogy jobb elmondani valakinek, mert úgy a lelked is könnyebb lesz.
Elkezdte mesélni. Hallgattam és hallgattam végül nem mondott semmit. Elaludt. Olyan aranyosan aludt. Végül arra kelhetet fel, hogy én is elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem már az ágyamban feküdtem. Vagy ez csak álom volt? És az egész meg sem történt? Nem most álmodom. Ez a saját szobám. Otthon. A saját tulajdon szobámban.
2011. szeptember 14., szerda
1 Díjjaim *.*
Halika!!!
Nos a címből is látni, hogy megkaptam az első Díjjaimat és nagyon szépen köszönöm őket Amáliának, Angel-nek és Meloddy-nak. Akkor kezdjükn is Amáliával mivel ő előbb van az ABC-ban xD.
Szóval: köszönöm szépen neki... (a megköszönéseknek nem vagyok épp a szó szólója mert ha én valaminek nagyon örülök nem tudom szavakba fejezni szó ha annyit mondok hogy: Kössz akkor azt vegyétek úgy hogy minden szeretetem benne van)
5 dolog rólam:
- Zenehalgatás a mindenem mert az nélkül nem vagyopk semmi.
- Szeretem a barátaimat:)
- Félek a kutyusoktól
- Imádok blogolni :)
- rettentő érzékeny vagyok.
Sajnos nem tudom milyen díjjat kaptam mert a kép nem jelent meg nekem Amália Blogján így még felrakni sem tudom. De nagyon megköszönném valakinek ha elküldené nekem erre a címre: boszitanonc@gmail.com. Amint megérkezik fel is raknám ide :)
Küldöm:
- Meloddy
- Angel
- Eva Kaulitz
- Rami
- és Lotte
A másik Angel-től és Meloddy-tól kaptam és nagyon köszönöm neki is :)
Itt 7 dlog rólam:
- Zene hallgatás
- Blogolás
- Félek a kutyáktók
- Érzékeny vagyok
- Gyerekes vagyok
- Imádom a barátaimat :)
- Szeretek csavarogni (még múzeumba is szivesen magyek. Ti szerettek múzeumba járni???)
Küldöm:
- Meloddy (vissza neked (; )
- Lotte
- Eva Kaulitz
- Rami
- Amália
- Erol
- Angel(ahogy neked is (; )
Köszi szépen a díjjakat és hogy amit írtam a terrortámadásról nem talált szüket fülekre :)
By: Dii-san
2011. szeptember 12., hétfő
Hali!
Sajnálom hogy nem egy újjabb résszel járulok elétek de van egy esemény ami 2009-től nagyon érdekel és aminek most vasárnap volt a 10. évfordulója. Gondolom mindenki hallot a 2001. 09. 11.-ei :( tábadástól New Yourkban? Engem annál is inkább érdekel mivelhogy pár nappal a 4. szülinapom után történet. Ennek a terrortámadásnak összesen 2995 halottja volt :(. És ez nem kicsi szám. Az eltakarítási munkálatok több mint 4 hónapig (legalábbis ennyit tudok) tartottak. Ezrek evsztek oda ezt a szám is mutatja. Anyák, Apák, Nagyszülők, Férjek, Feleségek és még sokan mások. És ha már a felnőttek nem emlékeznek meg róliuk legalább mi tegyük ezt meg. Csak ennyi lenne a mondandóm.
By: Dii-san
u.i.: Bocsi hogy ilyenekkel untatlak titeket de nekem ez valahogy közel áll hozzám. Azé 4 éávesen az ember nem is fogja fel hogy ilyen történet a szülinapja után pár nappal :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
