BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2011. szeptember 18., vasárnap

I CAME 2 PARTY - Cinema Bizarre & Space Cowboy - Official

Új kedvenc a régiek mellé xD. Kössz Meloddy hogy megmutatadd nekem!

6. rész

Barátnőmmel elmentünk vásárolni. Eléggé pörgős egy nap volt. Páne mikor visszaértünk. Elkezdtem összeszerelni a cuccosomat miközben Alice az agyam IQ szintjét csökkentette be kell, válja eléggé fárasztó egy lány, de ő a legjobb barátnőm és nélküle még mindig az extra érzékeny szinten lennék… vagy még rosszabb… a piszkálások miatt már rég megöltem volna magam. De ő megvédett és mellettem állt a bajban és kivédett mindentől. De be is mert szólni mindenkinek és nem egyszer futnunk kellet miatta és a nagy szája miatt. De legalább formáltuk a fenekünket.  Ezt mindig megmondtam neki, hogy legyen valami pozitív is a dologban. Még mielőtt az agyam fárasztását kezdte volna el épp futott az egyik biztonságőr, elől mert annak is beszólt. És most én védtem meg őt és nem ő engem. Első és utolsó alkalom volt… ha rajtam múlik. Ha rajta akkor ez még elő fog fordulni a jövőben egy jó párszor -.-”
Gyorsan elment a délután és itt volt az este. A stadion előtt akkora volt a tömeg hogy nem is lehette mást látni csak azt a sok lányt, akik össze visszaordibálták a fiúk nevét. A fiúk nevét… ők azért jönnek el, hogy megnézzék, a kedvencüket s közben elfeledkeznek az igazi tehetségekről, akiknek köszönni lehet, hogy egy ilyen varázslatos koncertet csináltak. Hogy megvan a látvány, hogy érdekesebb legyen az előadás, hogy Bill hangja szépen szóljon, hogy a dobok passzoljanak, hogy ne legyen akkord hiba a gitárosoknál. És ez a sok ember csak a fiúk miatt jött s közben semmibe veszik a stáb egész munkáját. mert ha ők nem lennének, akkor Tokio Hotel sem lenne. A gondolataimban nagyon elmerülhettem mivel valaki a vállamat bökdöste.
-         Ha… tessék? Georg?
-         Őőő… segítenél?
-         Miben?
-         Összeraknád a drótokat? Meg a mikrofonomat?
-         Persze^^ - ez annyira… felemelő hogy én rakhatom össze neki a drótokét meg a… meg a… mikrofont? de az a farzsebében van az a kis izé, amihez kapcsolva van, és hogy a drót ne zavarjon, a pólója alatt kell átvezetni :$ ez érdekes lesz.
Odaléptem hozzá és a kezembe adta a drót egyik végét, amit óvatosan összekötöttem azzal a vacakkal. Most jön a kedvenc részem… Kezembe vette a drótot és azzal együtt benyúltam a pólója alá és haladtam felfelé eközben végigsimítottam a felsőtestét. Szerintem csikis lehet (az vagy nem az???)mert felnevette. De édes a nevetése.
-         Mi van?
-         Ez csikis.
-         Komolyan?
-         Aha.
-         Oké én végeztem már csak fel kell raknod a füledre és kész.
-         Köszi. – rám nevettet és adott… volna egy puszit ha „mister főbunkó” nem szólal meg.
-         Gerlicéim igyekeznétek? Lassan kezdünk. Carol te meg még mindig mit keresel itt? Neked már az áttért kéne kiraknod!
-         Fogd be. Ha én nem lennék, még a háttérrel szenvednétek!
-         Akkor… megkérhetném „őkényességét” hogy igyekezze, mert lassan kezdünk.
„Őkényességge”? Ez meg van húzatva?
-         Persze. – odaléptem elé és adtam neki egy hatalmas pofont, hogy megtanulja, hogy szépen kell beszélni a lányokkal.
-         Héj ez mi volt?
-         Tanuld, meg hogy beszélj szépen a lányokkal! - Azzal ott hagytam és már igyekeztem is a helyemre.
A koncertnek gyorsan vége lett és mentünk is pihenni egy jót. Vagy mégsem? Aliceszel annyit beszéltünk mintha most találkoztunk volna elsőször. Pedig csak a nyár eleje óta nem láttam. Mikor végre elaludtunk és még akkor is felébredtem. 2 órát aludtam egész este. 3ig csak beszéltünk és én már 5kor fel voltam. Ez nem igaz. Minden esetre kimentem inni egy keveset. Meglepődésemre Georg is ott ült a konyában egy doboz energia italt iszogatva.
-         Nem bírsz aludni?
-         Hm? Áa… nem. Semmit nem aludtam.
-         Valami baj van?
-         Nem… nincs… miért lenne?
-         Na, jó! Ki vele! Mi történt?
-         Rajtakaptam a barátnőmet egy sráccal kefélni.
-         Jújj! Az nem jó. – ennek volt barátnője? mindenesetre amilyen anyáskodó vagyok magamhoz öleltem és a fülét a szívemre helyeztem, hogy megnyugodjon. nem tudom miért mindig oda, de ez már csak így van. Az anyai ösztön. – Ha akarod, nekem elmondhatod. De csak ha akarod. Azt mondják, hogy jobb elmondani valakinek, mert úgy a lelked is könnyebb lesz.
Elkezdte mesélni. Hallgattam és hallgattam végül nem mondott semmit. Elaludt. Olyan aranyosan aludt. Végül arra kelhetet fel, hogy én is elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem már az ágyamban feküdtem. Vagy ez csak álom volt? És az egész meg sem történt? Nem most álmodom. Ez a saját szobám. Otthon. A saját tulajdon szobámban.

2011. szeptember 14., szerda

1 Díjjaim *.*

Halika!!!

Nos a címből is látni, hogy megkaptam az első Díjjaimat és nagyon szépen köszönöm őket Amáliának,  Angel-nek és Meloddy-nak. Akkor kezdjükn is Amáliával mivel ő előbb van az ABC-ban xD.

Szóval: köszönöm szépen neki... (a megköszönéseknek nem vagyok épp a szó szólója mert ha én valaminek nagyon örülök nem tudom szavakba fejezni szó ha annyit mondok hogy: Kössz akkor azt vegyétek úgy hogy minden szeretetem benne van)
5 dolog rólam:
 - Zenehalgatás a mindenem mert az nélkül nem vagyopk semmi.
 - Szeretem a barátaimat:)
 - Félek a kutyusoktól
 - Imádok blogolni :)
 - rettentő érzékeny vagyok.
Sajnos nem tudom milyen díjjat kaptam mert a kép nem jelent meg nekem Amália Blogján így még felrakni sem tudom. De nagyon megköszönném valakinek ha elküldené nekem erre a címre: boszitanonc@gmail.com. Amint megérkezik fel is raknám ide :)
Küldöm:
 - Meloddy
 - Angel
 - Eva Kaulitz
 - Rami
 - és Lotte

 A másik Angel-től és Meloddy-tól kaptam és nagyon köszönöm neki is :)
Itt 7 dlog rólam:
 - Zene hallgatás
 - Blogolás
 - Félek a kutyáktók
 - Érzékeny vagyok
 - Gyerekes vagyok
 - Imádom a barátaimat :)
 - Szeretek csavarogni (még múzeumba is szivesen magyek. Ti szerettek múzeumba járni???)
Küldöm:
 - Meloddy (vissza neked (; )
 - Lotte
 - Eva Kaulitz
 - Rami
 - Amália
 - Erol
 - Angel(ahogy neked is (; )
Köszi szépen a díjjakat és hogy amit írtam a terrortámadásról nem talált szüket fülekre :)
By: Dii-san

2011. szeptember 12., hétfő

Hali!

Sajnálom hogy nem egy újjabb résszel járulok elétek de van egy esemény ami 2009-től nagyon érdekel és aminek most vasárnap volt a 10. évfordulója. Gondolom mindenki hallot a 2001. 09. 11.-ei :( tábadástól New Yourkban? Engem annál is inkább érdekel mivelhogy pár nappal a 4. szülinapom után történet. Ennek a terrortámadásnak összesen 2995 halottja volt :(. És ez nem kicsi szám. Az eltakarítási munkálatok több mint 4 hónapig (legalábbis ennyit tudok) tartottak. Ezrek evsztek oda ezt a szám is mutatja. Anyák, Apák, Nagyszülők, Férjek, Feleségek és még sokan mások. És ha már a felnőttek nem emlékeznek meg róliuk legalább mi tegyük ezt meg. Csak ennyi lenne a mondandóm.

By: Dii-san
u.i.: Bocsi hogy ilyenekkel untatlak titeket de nekem ez valahogy közel áll hozzám. Azé 4 éávesen az ember nem is fogja fel hogy ilyen történet a szülinapja után pár nappal :(

2011. szeptember 8., csütörtök

Happy Birthday Gustav Schäfer!! ^^

HHappy Birthday Gustav!

Pontosan 23 éve született Magdeburkba Gustav Kalus Wolfgang Schäfer néven. Georggal 5évesen ismerkedett meg egy zeneiskolában ahol mind akette tanutak és azonnal jóbarátok lettek. Pár év múlva találtak rá a Kaulitz Ikrekre és megalakították a Devilisht. Innentők kezdve már 1-2 év és már a "Zene Térképére" is felketültek. Egyik percről a másikra kerültek szinte a névtelenségből a "Világot Jelentő Deszkákra". A banda dobosa a legmegfontoltabb és a leg elgondolkodóbb. Viszn Poénos megjegyzéseive Kiérdemelte "A Banda bohóca" címet.
Na én lépprem!!!
Dii-san

2011. szeptember 1., csütörtök

Happy Birthday!!!

Sokunknak ez a dátum az iskola nehéz idejét jelzi, amit - valjukbe - nem igazán várunk. Na de... mi van ha ez a nap hozzávetőleg két évtizeddel ezelőtt két élet világra jövetelét jelentette. Bizony... Tom és Bill a mi kedvenc énekesönk és gitárosunk 1989. 09. 01-én születtek. Tom született előbb és 10 perc után előmászott Bill is. Idén mindakarren töltik a 22-t és ezért szeretnék nekik Boldog Szülinapot kívánni. Remélem jól fog nekik telni. Mi meg ne csüggedjünk. Nézzük inkább a dolgok pozitív oldalát... A suli eszméletlen jó ötleteket tud hozni és így egyre jobb és jobb történetek születhetnek :).
Dii-san lép ti meg olvassatok - Már ha egyáltalán van rész xD - !