Barátnőmmel elmentünk vásárolni. Eléggé pörgős egy nap volt. Páne mikor visszaértünk. Elkezdtem összeszerelni a cuccosomat miközben Alice az agyam IQ szintjét csökkentette be kell, válja eléggé fárasztó egy lány, de ő a legjobb barátnőm és nélküle még mindig az extra érzékeny szinten lennék… vagy még rosszabb… a piszkálások miatt már rég megöltem volna magam. De ő megvédett és mellettem állt a bajban és kivédett mindentől. De be is mert szólni mindenkinek és nem egyszer futnunk kellet miatta és a nagy szája miatt. De legalább formáltuk a fenekünket. Ezt mindig megmondtam neki, hogy legyen valami pozitív is a dologban. Még mielőtt az agyam fárasztását kezdte volna el épp futott az egyik biztonságőr, elől mert annak is beszólt. És most én védtem meg őt és nem ő engem. Első és utolsó alkalom volt… ha rajtam múlik. Ha rajta akkor ez még elő fog fordulni a jövőben egy jó párszor -.-”
Gyorsan elment a délután és itt volt az este. A stadion előtt akkora volt a tömeg hogy nem is lehette mást látni csak azt a sok lányt, akik össze visszaordibálták a fiúk nevét. A fiúk nevét… ők azért jönnek el, hogy megnézzék, a kedvencüket s közben elfeledkeznek az igazi tehetségekről, akiknek köszönni lehet, hogy egy ilyen varázslatos koncertet csináltak. Hogy megvan a látvány, hogy érdekesebb legyen az előadás, hogy Bill hangja szépen szóljon, hogy a dobok passzoljanak, hogy ne legyen akkord hiba a gitárosoknál. És ez a sok ember csak a fiúk miatt jött s közben semmibe veszik a stáb egész munkáját. mert ha ők nem lennének, akkor Tokio Hotel sem lenne. A gondolataimban nagyon elmerülhettem mivel valaki a vállamat bökdöste.
- Ha… tessék? Georg?
- Őőő… segítenél?
- Miben?
- Összeraknád a drótokat? Meg a mikrofonomat?
- Persze^^ - ez annyira… felemelő hogy én rakhatom össze neki a drótokét meg a… meg a… mikrofont? de az a farzsebében van az a kis izé, amihez kapcsolva van, és hogy a drót ne zavarjon, a pólója alatt kell átvezetni :$ ez érdekes lesz.
Odaléptem hozzá és a kezembe adta a drót egyik végét, amit óvatosan összekötöttem azzal a vacakkal. Most jön a kedvenc részem… Kezembe vette a drótot és azzal együtt benyúltam a pólója alá és haladtam felfelé eközben végigsimítottam a felsőtestét. Szerintem csikis lehet (az vagy nem az???)mert felnevette. De édes a nevetése.
- Mi van?
- Ez csikis.
- Komolyan?
- Aha.
- Oké én végeztem már csak fel kell raknod a füledre és kész.
- Köszi. – rám nevettet és adott… volna egy puszit ha „mister főbunkó” nem szólal meg.
- Gerlicéim igyekeznétek? Lassan kezdünk. Carol te meg még mindig mit keresel itt? Neked már az áttért kéne kiraknod!
- Fogd be. Ha én nem lennék, még a háttérrel szenvednétek!
- Akkor… megkérhetném „őkényességét” hogy igyekezze, mert lassan kezdünk.
„Őkényességge”? Ez meg van húzatva?
- Persze. – odaléptem elé és adtam neki egy hatalmas pofont, hogy megtanulja, hogy szépen kell beszélni a lányokkal.
- Héj ez mi volt?
- Tanuld, meg hogy beszélj szépen a lányokkal! - Azzal ott hagytam és már igyekeztem is a helyemre.
A koncertnek gyorsan vége lett és mentünk is pihenni egy jót. Vagy mégsem? Aliceszel annyit beszéltünk mintha most találkoztunk volna elsőször. Pedig csak a nyár eleje óta nem láttam. Mikor végre elaludtunk és még akkor is felébredtem. 2 órát aludtam egész este. 3ig csak beszéltünk és én már 5kor fel voltam. Ez nem igaz. Minden esetre kimentem inni egy keveset. Meglepődésemre Georg is ott ült a konyában egy doboz energia italt iszogatva.
- Nem bírsz aludni?
- Hm? Áa… nem. Semmit nem aludtam.
- Valami baj van?
- Nem… nincs… miért lenne?
- Na, jó! Ki vele! Mi történt?
- Rajtakaptam a barátnőmet egy sráccal kefélni.
- Jújj! Az nem jó. – ennek volt barátnője? mindenesetre amilyen anyáskodó vagyok magamhoz öleltem és a fülét a szívemre helyeztem, hogy megnyugodjon. nem tudom miért mindig oda, de ez már csak így van. Az anyai ösztön. – Ha akarod, nekem elmondhatod. De csak ha akarod. Azt mondják, hogy jobb elmondani valakinek, mert úgy a lelked is könnyebb lesz.
Elkezdte mesélni. Hallgattam és hallgattam végül nem mondott semmit. Elaludt. Olyan aranyosan aludt. Végül arra kelhetet fel, hogy én is elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem már az ágyamban feküdtem. Vagy ez csak álom volt? És az egész meg sem történt? Nem most álmodom. Ez a saját szobám. Otthon. A saját tulajdon szobámban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése