5. Fejezet: Metallica

Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Az a monoton zene már kezdett idegesíteni. A nap a szemembe sütött mikor kerestem a telefonom, hogy hol csörög. Minden sárga volt az ablakon kívül. De ezzel most nem bírtam foglalkozni, mert a telefonom nem akart elhallgatni. Nem tudom, hogy ki volt az de nem adta fel. Majd egy kicsit hosszas keresés után a párnám alatt találtam meg. Hogy hogy került oda? Hát úgy hogy én hülye ott hagytam magam mellet mikor este azt sasoltam.

-         Haló?  *kómásan néz ki az ablakon és a hangja még rekedt *

-         Szia Dina kedves? * egy igen mély férfihang és nevet*

-         Töröld * ideges * le a vigyort a képedről addig, amíg szépen vagyok vagy nincs lemez!

-         Jól van, no. Honnan tudtad, hogy év vagyok az?

-         Csak te hívsz ilyenkor, hogy lemezt kéne csinálni *egyhangúan *. Délután 2-kor várlak a stúdiónál. Most már aludhatok?

-         Oké, és igen aludhatsz *gúnyosan*.

Ekkor visszadőltem az ágyamba és aludtam volna. Hogy ki volt ez? Mennyire ismerős ez a név, hogy… inkább maradjon titok majd megtudjátok? Igen ismerem őket, és amint hallottátok lemezt, akarnak csinálni, de most már szeretnék aludni, ha hagyjátok. Kettő órát aludtam ez után a kis beszélgetés után, mert Christine keltett.  Mert ők mentek el és hogy tudjak róla. Én okéval válaszoltam neki. Aztán visszadőltem, de mikor azt mondta, hogy Gustav itthon mered egyáltalán nem, örültem neki. Attól hogy megcsókolt az este az még nem jelenti, azt hogy egyedül is szeretnék lenni vele. Ezután már nem bírtam aludni. Felkeltem és lementem Christine-nel a hátam mögött. Mikor leértem láttam hogy Gusti már az asztalnál ült., fölső nélkül, ahogy az este volt. Leültem enni. Mire Wolfi-ék kiléptek az ajtón Gustáv-nak egy mosoly csillant meg az arcán.

-         Te meg min nevetsz?

-         Azon hogy az este hagytad magad.

-         Te kaptál l te észlény. És amúgy is… váratlanul ért *cuki hangon *.

-         Aha én is arra fognám. Azé lógtál a nyakamba.

Ekkor felálltam, hogy öntsek magamnak teát, de előtte odaléptem a háta mögé és megfogtam a nyakát.

-         Ha már nyaknál tartunk…

Ekkor megszorítottam a nyakát és még tetézte, hogy nagyok is a körmeim szóval három körömlenyomat maradt szegény gyerek nyakán. De minek piszkált? Aztán öntöttem magamnak teát és leültem. Ő még akkor is a nyakát fogta és jajgatott.

-         Ne játsszad már magad.

-         De tudod, hogy hogy fáj?

-         Nem de nem is érdekel. Mellesleg… el tudnál engem vinni valahova?

-         Hova?

-         A Seguchi lemezcéghez.

-         Minek?

-         Az maradjon az én titkom. Majd irányítalak. Van GPS-ed?

-         Van. Miért?

-         Megtudod. Keresd elő.

Ezután felmentem a szobámba. Leültem a gép elé és a neten lógtam. Néztem, hogy annak az együttesnek valóban lesz új CD-je. Vagy csak velem szórakozna. De semmi. Majd meglátjuk. Még megnéztem a Farmerama-at és az E-maijaimat. Kikapcsoltam a laptopot, rádőltem az ágyra és néztem a plafont. Ahogy így néztem elaludtam. Egy hatalmas hülyeséget álmodtam. Majd arra ébredek, hogy Gustav ébresztget engem, hogy 1 óra készüljek. Gyorsan összekészültem, és amíg őt vártam beállítottam a GPS-t. egy fiúra többet kellett várni, mint egy lányra. Ilyen is van? Ezek szerint. Mire összekészült már fél 2 volt. Végül is gyorsan odaértünk. 14:15 volt. Amint megláttam a klienseimet odarohantam. Gustav dumált valamit és egészen más irányba nézett.

-         Gustav jössz?

-         Megyek.

Gyorsan idejött és mikor meglátta az ügyfeleimet se, köpni se, nyelni nem tudott. A Metallica volt az.  Gusti egyik favorit bandája. Mivel hogy szereti a keményrockot ezé természetes, hogy a Metallica-t is szereti. (akár csak öcsém meg apám) Nekem elkezdett csörögni a telefonom, amit, muszáj volt felvennem, mert Sandra volt az. Az én örökös és leges legjobb barátnőm. Érte mindent félbeszakítanák. Amíg én elmentem, hogy beszéljek vele addig a fiúk is beszélgettek. A Metallica-nak hamarosan koncertje lesz.

-         Miért jöttetek ide Németországba?

-         Mert koncertet adunk és halottuk hogy Dina is itt van, és akkor már megcsináljuk a lemezt.

-         Lemezt csináltok?

-         Igen. Dina-nak van jegye a koncertre?

-         Nem hinném.

-         Tessék itt van kettő. Gyere el te is, ha gondolod.

Amikor megfordultam láttam, hogy Gustav már elvolt a srácokkal. Odarohantam kinyitottam az ajtót és bementünk. A Fiúk tudták már a járást ezért megkértem hogy kikérjék fel a stúdióba. Én meg elmentem és bekapcsoltam a fűtést és az áramot. A nélkül egy kicsit nehéz lett volna. Mikor felértem már rakták össze a dobokat, a hangfalakat, a gitárokat hangolták. Ment minden leszámítva, hogy a pult egy kicsit nagyon nem voltak jók. Nem működött.

-         Ezt nem hiszem el!

-         Mi a baj?

-         Ez a vacak bemondta az unalmast.

-         Akkor nincs lemez.

-         De lesz lemez. Megszerelem.

-         Próbáltad már bekapcsolni?

-         Hallod nem. Ahhoz hogy felvegyek valamit ezt nem kell bekapcsolni.

-         Jól van, na. Csak kérdeztem.

Ez így nem egy fél óráig. Nyomkodtuk a gombokat, tologattuk azokat a bigyuszokat. Idegembe levetettem a székre magam, ami elgurult egyenesen a konnektorhoz. Ekkor vettem észre, hogy az egész rendszer ki volt húzva. Ekkor hangos nevetésbe kezdtem.

-         Ezt nem hiszem el.

-         Mivan már megint?

-         Ki van húzva a konnektor XDXD.

-         Te azt nem ellenőrizted?

-         Nem! Bocsi.

Gustav a fejére csapott és bedugta a konnektorba azt az izét. Megcsináltuk gyorsan a lemezt aztán mentünk haza. Hazafelé elől ültem. De csend volt aztán egy kis idő múlva…:

-         Mondjál valamit.

-         Kössz.

-         Mit?

-         Hogy segítettél. Rendes volt tőled.

Nyomtam egy puszit az arcára, majd elfordultam tőle a másik irányba. Becsuktam a szemem és aludtam