7. fejezet : Mi folyik itt?

7. fejezet

Egy hangos kiáltással kezdődött a nap. Gustav kenegette mély hangját.

-          Hogy mivan? Jönnek még ide? Mi a házunk árvaház?

-          Kicsim értsd meg Dina barátnőjéhez, betörtek és már meg ígértem, hogy segítünk a temetést lerendezni, - Christine mérgesen nézett fiára. Az anyai gonosz nézéstől minden gyerek fél még akkor is, ha az felnőtt. –meg az anyja a közeli kórházban van.

-          Oké. De ne zavarjatok. –mutat rám + gonosz nézés.

-          Rendben.

-          És mi a neve?

-          Sandra. De nagyon jó fej.

-          Megjöttünk.

-          Sandra!

Odarohantam és megöleltem barátnőmet. Akit fekete ruha volt. Egy fekete cső szárú farmernadrág fekete Pulcsi és póló, a cipőjén már rózsaszín is volt. Vállán fekete táska a haja szét volt engedve. Még a vörös tincsei is szomorúan ereszkedtek a vállára. Arca csak akkor nevetett fel mikor megöleltem. A nagy rózsaszín, fekete csipkés bőrönd eldőlt, amikor megölelt engem. Igen mind a kettőnk bőröndjén van csipke. Neki is én készítettem. A bőröndjét felvittem a szobájába majd megmutattam neki a környéket, és hogy milyen élményem volt ott.  A játszóteret hagytam a végére és az a pedó most is ott volt. Gyorsan elmentünk. Amikor vissza értünk egy kocsi állt a ház előtt. Én felismertem, mert azaz ikrek kocsija de gondolom Georg-ot is, elhozták. A házba érve láttam őt, szóval igazam volt.

-          Srácok ő itt Sandra.  Sandra… gondolom, nem kell őket bemutatni.

-          Nem. Helló!

-          Mi most felmentünk a szobámba. Ha vacsi van, szóltok?

-          Hát persze… hogy nem.

-          Tom. Bunkó vagy.

-          Csak próbálom felvidítani a vendégünket.

Megragadtam barátnőm kezét és felmentünk. Megmutattam a fürdőt, és hogy a gardróbjából át tud jönni az enyémbe. Kipakoltunk majd beszélgetni kezdtünk. 

-          Örülök, hogy itt vagy de azt hiszem, hogy most nem épp ez a legjobb szó erre.

-          Hát, ja. Szerintem is.

-          Figyi, rám tudod, hogy mindig számíthatsz. Ha kell valami, csak szólj. Rendben. és a fiúktól ne félj.

-          Oké. Holnap el tudnál engem jutatni anyuhoz?

-          Hát persze. Majd megkérem valamelyik srácot, hogy vigyen el.

-          Rendben és kösz. – Sandra szemében egy könnycsepp csillant meg.

-          Ne sírj léci, ne sírj, mert én is sírni fogok. –ezek után az én könnyeim is elkezdtek hullani.

Egymásra borultunk és úgy szipogtunk. Majd tom hangja csengett a fölünkbe azzal a mondattal, hogy:

-          Vacsi!

-          Megyünk!

Letöröltük könnyeinket és mentünk. Finom illatok szálltak odalentről. Csak egy valami rontotta el ezt a hangulatot. Az eső.  Ez a vacsora is csendben ment el. Vacsi után az ikrek s Georg hazamenetek.  Elkezdett csörögni a telefonom de az fenn volt a szobámban.  Gyorsan felrohantam érte.

-          Halló itt Dina.

Bárki is volt letette. Megrántottam a válla, majd körülnéztem a szobámban, de… nem is tudom miért. Ezután lerohantam és azt láttam, hogy a legjobb barátnőm smárol azzal a pasivan aki talán tetszik nekem…