Lassan egy hónapja hogy itt vagyok. Most már fel kéne hívnom apát, hogy mi van vele? Csak egy baj van… nincs pénz a telómon XD. Így hát hagyom a csudába. Christine azt mondta, hogy mennyek le, mert a fiúk medencéznek kivéve Gustavot. Mivel más dolgom úgysem volt meg Gustav sem volt kin így kaptam az ötleten és elindultam a fürdőruhámé. Bementem a fürdőbe hogy átvegyem. Mikor már a fölsőt kötöttem volna meg abban a pillanatban benyitott Gustav és… hát elkezdett vérezni az orra XD. Gyorsan megkötöttem a felsőt és már rohantam is kifelé. Kin Tom-nak ugyan az volt a reakciója az én fekete bikinimre. Egy fél órát se fürödtünk mire apa felhívott:
- Szia kincsem! Mi van veled?
- Semmi különös.
- Gustav-val kijössz?
- Nem igazán de a többiekkel igen. És veled mivan?
Ebben a pillanatban megszakadt a vonal. Én azt hittem, hogy csak valami hiba van a rendszerben vagy elment a térereje. De egy fél óra múlva megint csörgött a telefonom:
- Haló! Dina kisasszonnyal beszélek? Itt a rendőrség
- Igen én vagyok. Valami baj van?
- Sajnálattal közlöm de az édesapja meghalt autóbalesetben. Őszinte részvétem kisasszony. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.
Ez után a szó után eltört a mécses és végtelen sírásba kezdtem. Mikor Bill:
- Mi a baj?
- Apa… apa meghalt! Nem hiszem el, nem hiszem el.
- Részvétünk. Nagyon sajnáljuk.
Ekkor kijött Christine és Wolfgang is.
- Mi a baj kicsim?
- Apa meghalt! Autóbalesetben.
- Ó… kincsem.
Ekkor magához húzott és szorosan átölelt. Wolf szomorúan nézett maga elé mivel őt is megviselte a legjobb barátja elvesztése. Én utána elengedtem Christine-t és berohantam a házba, ahol bele futottam Gustav-ba aki mikor meglátta, hogy sírok furcsán rám nézett s én rá. Abban a pillanatban átöleltem és szorosan belébújtam, miközben ő elpirult. De én a könnyeimtől alig láttam, hogy ki volt az, mert csak az érdekelt hogy bele bújak valakibe. Aztán egy fél perc után ő is szorosan átölelt és el nem engedett. Mindez az emeleten történt s így nem látta senki. Egy 2 perc múlva elengedett, mert akkorra már megnyugodtam. Ránéztem és elpirultam. Utána berohantam a szobámba befeküdtem az ágyba, magam elé, kaptam egy lapot és írtam, hogy kiket hívjak meg a temetésre. Ezután rendeltem meghívókat a neten és még a stb., amit egy temetésre el kell intézni. „sok lesz a papírmunka „ L. A sok munka között már el is aludtam mikor…:
- Dina! Dina! Ébresztő! Vacsi van.
Gustav volt az. Furcsa volt, hogy pont ő keltett már ment volna ki az ajtón mikor…
- Miért hagytad, hogy öleljelek meg a folyosón?
- Nem tudom. Csak úgy. :$
Azzal megfogta magát és kiment. És egy olyan 10 perc után követtem, mert hát, eléggé úgy néztem ki, mint „szörnyella” XD. Leérve már tetőtől talpig feketében, ahogy mindenki más. A vacsora csendes volt, nem szólalt meg senki. Bevallom nem is ettem sokat akkor. Vacsi után felmentem a szobámba hogy aludjak de nem jött állom a szememre (mi juthatna ilyenkor az eszembe XD).
#KOPP-KOPP#
- Gyere be!
- Nem zavarok?
- Nem… de elég fura hogy bejöttél.
- Mert?
- Nem szólsz hozzám, ki nem állhatsz, stb.
- Na pont erről szeretem, volna veled beszélni. Szeretnék mindené bocsánatot kérni. Nagyon bunkó voltam veled és…
- Rájöttél? Sokáig tartott.
- Csak azt szeretném mondani, hogy: bocsánat.
- Nincs semmi…
Ekkor nyomott egy puszit az arcomra és kiment. A szívem valamiért repesett az örömtől. Talán szerelmes vagyok? Nem az kizárt. De ez mégis jól esett.
- … baj. Gustav várj!
- Igen?
Odarohantam és viszonoztam a puszit. Ő erre elpirult és eltátotta a száját. Bementem és még mondtam neki valamit?
- Mi a baj?
- Semmi.
- Akkor mért nézel ki úgy, mint egy paradicsom?
- Ááá… semmi!
Akkor berohant a szobájába. És… :
- „Ez mi lehettet?” Na mindegy!
Eltelt egy hét. Itt van a temetés napja. Sokan eljöttek. Apa munkatársain a Seguchi lemezcégtől. Ugyanis apa volt a főnök. Mindenki. Még apa elsőosztályos oszt. fője. is megjelent. A temetés egy félóráig tartott. Ez mind reggel 9-kor történt. De én ott álltam egészen délután 5-ig. Mikor már senki nem volt ott apa régi karóráját a kereszt tövébe elástam. Hidegvolt. De engem nem érdekelt. Csak álltam és néztem a sírt. Ekkor valaki a hátamra rakott egy öltönykabátot. Gustav volt az.
- Gyere. Hideg van, nehogy megfázz. Esőt is mondtak mára.
- Megyek. Mára tényleg rosszidőt mondtak.
Törölgetem könnyeimet. Ekkor ő magához húzott és átkarolta a vállamat. Más ötletem nem volt ezé belebújtam. Közben elgondolkodtam: „Egyedül maradtam megint. Anya és apa régmeghalt és ez az ember vett magához, és most ő is eltávozott. Vajon… csak nekem nem lehet rendes családom? Senkim sincs. Senki.” Ezek jártak a fejembe. Egyszer csak arra eszmélek hogy Gustav hozzám beszél.
- Dina! Dina! Minden rendben?
- Persze nincsen semmi baj.
- Akkor jó.
Még elvitt engem fagyizni és közben sétáltunk. Mikor hazaindultunk akkor ment le a nap. Gyönyörű volt. A rosszidő mintha elszállt volna. De én észre se vettem. Mellette elfelejtettem mindent, ami a mai nap volt és úgy éreztem hogy… hogy… nem érhet semmi bánat. Lassan egy hónapja hogy itt vagyok. Most már fel kéne hívnom apát, hogy mi van vele? Csak egy baj van… nincs pénz a telómon XD. Így hát hagyom a csudába. Christine azt mondta, hogy mennyek le, mert a fiúk medencéznek kivéve Gustavot. Mivel más dolgom úgysem volt meg Gustav sem volt kin így kaptam az ötleten és elindultam a fürdőruhámé. Bementem a fürdőbe hogy átvegyem. Mikor már a fölsőt kötöttem volna meg abban a pillanatban benyitott Gustav és… hát elkezdett vérezni az orra XD. Gyorsan megkötöttem a felsőt és már rohantam is kifelé. Kin Tom-nak ugyan az volt a reakciója az én fekete bikinimre. Egy fél órát se fürödtünk mire apa felhívott:
- Szia kincsem! Mi van veled?
- Semmi különös.
- Gustav-val kijössz?
- Nem igazán de a többiekkel igen. És veled mivan?
Ebben a pillanatban megszakadt a vonal. Én azt hittem, hogy csak valami hiba van a rendszerben vagy elment a térereje. De egy fél óra múlva megint csörgött a telefonom:
- Haló! Dina kisasszonnyal beszélek? Itt a rendőrség
- Igen én vagyok. Valami baj van?
- Sajnálattal közlöm de az édesapja meghalt autóbalesetben. Őszinte részvétem kisasszony. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.
Ez után a szó után eltört a mécses és végtelen sírásba kezdtem. Mikor Bill:
- Mi a baj?
- Apa… apa meghalt! Nem hiszem el, nem hiszem el.
- Részvétünk. Nagyon sajnáljuk.
Ekkor kijött Christine és Wolfgang is.
- Mi a baj kicsim?
- Apa meghalt! Autóbalesetben.
- Ó… kincsem.
Ekkor magához húzott és szorosan átölelt. Wolf szomorúan nézett maga elé mivel őt is megviselte a legjobb barátja elvesztése. Én utána elengedtem Christine-t és berohantam a házba, ahol bele futottam Gustav-ba aki mikor meglátta, hogy sírok furcsán rám nézett s én rá. Abban a pillanatban átöleltem és szorosan belébújtam, miközben ő elpirult. De én a könnyeimtől alig láttam, hogy ki volt az, mert csak az érdekelt hogy bele bújak valakibe. Aztán egy fél perc után ő is szorosan átölelt és el nem engedett. Mindez az emeleten történt s így nem látta senki. Egy 2 perc múlva elengedett, mert akkorra már megnyugodtam. Ránéztem és elpirultam. Utána berohantam a szobámba befeküdtem az ágyba, magam elé, kaptam egy lapot és írtam, hogy kiket hívjak meg a temetésre. Ezután rendeltem meghívókat a neten és még a stb., amit egy temetésre el kell intézni. „sok lesz a papírmunka „ . A sok munka között már el is aludtam mikor…:
- Dina! Dina! Ébresztő! Vacsi van.
Gustav volt az. Furcsa volt, hogy pont ő keltett már ment volna ki az ajtón mikor…
- Miért hagytad, hogy öleljelek meg a folyosón?
- Nem tudom. Csak úgy. :$
Azzal megfogta magát és kiment. És egy olyan 10 perc után követtem, mert hát, eléggé úgy néztem ki, mint „szörnyella” XD. Leérve már tetőtől talpig feketében, ahogy mindenki más. A vacsora csendes volt, nem szólalt meg senki. Bevallom nem is ettem sokat akkor. Vacsi után felmentem a szobámba hogy aludjak de nem jött állom a szememre (mi juthatna ilyenkor az eszembe XD).
#KOPP-KOPP#
- Gyere be!
- Nem zavarok?
- Nem… de elég fura hogy bejöttél.
- Mert?
- Nem szólsz hozzám, ki nem állhatsz, stb.
- Na pont erről szeretem, volna veled beszélni. Szeretnék mindené bocsánatot kérni. Nagyon bunkó voltam veled és…
- Rájöttél? Sokáig tartott.
- Csak azt szeretném mondani, hogy: bocsánat.
- Nincs semmi…
Ekkor nyomott egy puszit az arcomra és kiment. A szívem valamiért repesett az örömtől. Talán szerelmes vagyok? Nem az kizárt. De ez mégis jól esett.
- … baj. Gustav várj!
- Igen?
Odarohantam és viszonoztam a puszit. Ő erre elpirult és eltátotta a száját. Bementem és még mondtam neki valamit?
- Mi a baj?
- Semmi.
- Akkor mért nézel ki úgy, mint egy paradicsom?
- Ááá… semmi!
Akkor berohant a szobájába. És… :
- „Ez mi lehettet?” Na mindegy!
Eltelt egy hét. Itt van a temetés napja. Sokan eljöttek. Apa munkatársain a Seguchi lemezcégtől. Ugyanis apa volt a főnök. Mindenki. Még apa elsőosztályos oszt. fője. is megjelent. A temetés egy félóráig tartott. Ez mind reggel 9-kor történt. De én ott álltam egészen délután 5-ig. Mikor már senki nem volt ott apa régi karóráját a kereszt tövébe elástam. Hidegvolt. De engem nem érdekelt. Csak álltam és néztem a sírt. Ekkor valaki a hátamra rakott egy öltönykabátot. Gustav volt az.
- Gyere. Hideg van, nehogy megfázz. Esőt is mondtak mára.
- Megyek. Mára tényleg rosszidőt mondtak.
Törölgetem könnyeimet. Ekkor ő magához húzott és átkarolta a vállamat. Más ötletem nem volt ezé belebújtam. Közben elgondolkodtam: „Egyedül maradtam megint. Anya és apa régmeghalt és ez az ember vett magához, és most ő is eltávozott. Vajon… csak nekem nem lehet rendes családom? Senkim sincs. Senki.” Ezek jártak a fejembe. Egyszer csak arra eszmélek hogy Gustav hozzám beszél.
- Dina! Dina! Minden rendben?
- Persze nincsen semmi baj.
- Akkor jó.
Még elvitt engem fagyizni és közben sétáltunk. Mikor hazaindultunk akkor ment le a nap. Gyönyörű volt. A rosszidő mintha elszállt volna. De én észre se vettem. Mellette elfelejtettem mindent, ami a mai nap volt és úgy éreztem hogy… hogy… nem érhet semmi bánat.
3 megjegyzés:
tudod Angle-kém ez a gép hülye és ezé van az hogy amit rendesen kéne írnia az nagy betűvel írja. úgyhogy nem tekerte el senki az eszem. kurva fárad vagyok szo nem szeretnék sokat írni. úgyhogy szasz.
Jaj tudod, hogy szerizlek! Amcs ki kéne magad aludni és nem olyan sokáig nézni az NCIS-t.
honnan tudtad hogy az NCIS-t néztem? te félelmetes vagy. egyébként kijavítottam a hibát és a gép hibája volt. XP.
Megjegyzés küldése