14. Fejezet: 2 évvel később

Késő délután, mikor már a nap Washington város mögé bújik és valahol máshol éppen akkor kel fel hogy új napra virrassza az embereket és állatokat. De ez most nem számít. Sziasztok. Dina Fänner vagyok, és most megtudhatjátok hogyan haltam meg.

Amint említettem késő délután van. De héj… hol a narrátor? Nem úgy volt, hogy ezt már nem én mondom? Na, igen itt vagyok. Szóval késő délután négy, teljesen átlagos tűnő srác sétál a piros falak mellet, melyet a nap és a rózsaszín felhők festettek be. Az utca már majdnem ki volt halva, ugyan is a város annak felébe járnak ahol nincs balhé, rendőrség, zavargások. Egyszóval mintha egy faluban járnánk.

A négy fiú közül az egyiknek megszólalt a hasa.

-          Nem úgy volt, hogy ettél?

-          De… csakhogy most éppen emésztek, tudod?

-          Hát… most hogy így mondod.

-          Kaulitzék álljatok le!

-          Igen is apuci.

-          Nem ő nem apuci, hanem Georg bácsi.

-          Na, te csak ne beszélj. Nem tudom kinek köszönt úgy egy kislány, hogy: - Hangját elvékonyítja-, Csókolom, kérhetek egy autogarammot?- és halk kuncogás tört ki belőle.

-          Az más.

-          Na, most ki vitatkozik?

Erre persze mindből dőlt a nevetés. De ez hamar félbeszakadt. Egy lövés dördült a közelben. Úgy tűnik, hogy még sem a legnyugodtabb környék. De most megtudhatjátok mi volt ennek a lövésnek az előzményei.

Kora reggel egy 19 éves azzal kezdi a napot, hogy pár veszélyes bűnözőt üldöz egy koktélruhában.

-          Hát ezt nem hiszem el. Már megint itt tartok.

-          Ne nyafogj!

-          Igen is… FŐNÖK.

-          Nem én vagyok főnököd… csupán csak a társad.

-          Egy kutya. Attól még úgy viselkedsz! Állj! én ebben nem tudok futni!- megállt és lerugdosta a lábáról a magas sarkút –Oké! Vagyok. Te meg nem. VÁRJ!

Mikor indult volna egy lövés dördült. Matt! Kiáltotta a lány, majd rohanni kezdett. A sarkon balra befordulva a társát pillantotta meg a vérben, ami akkor ért el hozzá. S a hideg vörös folyadék beleütközve a lábába eltávolodott egymástól. Odarohant a holttesthez, akinek egyenesen a szívébe ment a golyó. Gyorsan átvillant az agyán hogy rajta nem lehet segíteni. Kivette a telefont a hulla kabátjából és futásnak eredt. Követte azt az embert, akit most már drogkereskedésért és gyilkosságért köröz.  Hívta a mentősöket és a rendőröket. Befordulva a sarkon egy döntő helyzet állt elé…

-          Mi volt ez a lövés?

-          Nem tudom, de szerintem nem is akarom tudni.

-          Én sem.

-          Akkor mindannyian egyetértünk. hátra arc és irány máshova.

De még mielőtt ezt megtehették volna egy férfi fordult be a sarkon kezében egy pisztollyal. Olyan gyorsan közeledett feléjük hogy elkapta az alacsony szőke karját és a pisztolyt a fejéhez tartotta. Így várta üldözőjét.

Befordulva a sarkon egy döntő helyzet állt elé… Mi legyen? Megadja magát és menti szerelmét és barátait vagy kockáztatva a fiú testi épségét és életét nekirontson? Mi legyen Dina? Döntések. Döntések. De melyik a jó?

A lány letette a fegyvert. De ahogy ezt megkezdte két állat ráugrott, hogy lefogják.  De a TH-s fiúk… vagyis Bill hogy leüsse dobosának fogva tartóját.

-          Hagyod békén a dobosomat! Még szükségem van rá. –felemelte kezét és lesújtott egy vascsővel- Jézusom! –elengedte az ütőt és az a földre hullott.

-          Te meg mióta vagy ilyen?

-          Nem tudom.

Minden esetre bejött, hiszen az a két állat nem figyelt Dinára és ő így kibírt szabadulni a gorillák fogságából. Kezét a vállukra tette majd egy hatalmasat ugrott fel és lábait a két agyalágyult fejére tette és elugrott arról. Ennek következtében a két férfi összefejelt és neki iramodtak. Gondolom, nem kell mondanom, hogy mi történt. De a gyengék kedvéért… Bunyó. Hatalmas bunyó alakult ki. De a Közönség közül senki nem volt meglepődve… sőt… azon filóztak hogy ki lehet az a lány.

-          Szerintetek ki az?

-          Nagyon ismerős.

-          Ja, nekem is.

-          Fogalmam sincs.

Ezt az utolsó két szót meghallván a küzdő 19éves így szólt:

-          Barnában jobb lenne? –azzal lekapta fejéről a parókát és barna haja ereszkedett ki alóla, míg a másik elrepült messzire.

-          Dina?

-          Talált kincsem!

-          Hát te?

-          NCIS. De nem lehetne később. Mert most nem érek rá, mint látod.

-          Ja, oké.

Pár perc telt el utána és a harcnak gyorsan vége lett. De egyvalamivel… akarom mondani egyvalakivel nem számoltak.  A pisztolyos emberrel, aki ott feküdt mögöttük Kezét melyben a fegyver volt leadott három lövést a fiúk közöz, ami egyenesen Dina felé Irányult. Három golyó repült a szíve felé.