Light in the Darkness 2

„Nem az vagy, aminek látszol,
hanem az, aki vagy”

Életem ideáig normálisnak volt mondható. De tegnap minden megváltozott. A mai nap 3-szor ébredek. Ezen túl a hotelban. Georg ágyának ikertestvére fogadott magához hogy állomra hajtsam fejem. Szemei mikor kinyíltak azt látták, hogy a 3 barom bele van hajolva a képembe és nézik, hogy, hogy alszom ideáig. Tekintetem Georg karótájára szegeződött, amid 2 óra volt. Pontosabban 14:00 

-         Az embert már aludni sem hagyják a barátai?

-         Hagynunk. – A raszta már kezdi is. Most ébredem, de ő eléri nálam a teljes agyzsibbadást. Ez kész.

-         Neked nem osztottam lapot Szex kazán.

-         Héj!

-         Gustav…

-         Mit akarsz Bill?

-         Azt hogy kellj fel!

-         Te is kezded?

-         Nem csak miattad le kellet mondanunk az egész napot, mert azt hittük, hogy meghaltál.

-         Vagy csak NAGYON HOSSZÚ VOLT AZ ÉJSZAKÁD. – Jaj, ne! mentsetek meg. Tom fantáziája elindult és 120km/h száguld felém – Mesélj csak!

Ha most elmesékel nekik mindent, akkor Kim megöl. Ha nem mondok el mindent ezek ölnek meg. Így is úgy is a halál. De komolyra fordítva… ha mindent elfelejtek, akkor az azt jelenti, hogy Őt is elkel felejtenem, de azt nem akarom. De ha meg elfelejtem, akkor megvédem őket.

-         Gustav!

-         Ez kész. Átvette az „Elgondolkodó bohóc”-ot

-         Muszáj beoltadon folyton. Menny már el tűzoltókocsinak!

-         Tűzoltókocsi? Nem miattam kellet lemondani a napot.

-         Igen? Örülj, hogy van egy szabadnapod és azt csinálsz, amit akarsz.

Bill és Georg egy nagyot sóhajtott és kimentek. Hagyták hagy vezessük le a dolgot, aminek az lett a vége, hogy megnyertem egy párnacsatát. Kimentem a szobából egyenesen a fürdőbe hogy lezuhanyozzak.

Aznap reggel

A nap még messze járt, de a felhők színekben kezdtek el pompázni, hogy fogadják őt. Madarak csipogása még halk volt, de a szellő tovasodorta őket a fülünkbe.  Ugyanez a szellő lebegtette meg Kim aranyló haját is. Arcát finoman simogatta és pulcsiját is félig leszedte róla.

-         Aztán vigyázz magadra. Nem szeretnék még egyszer úgy találkozni veled, hogy félig haldokolsz.

-         Rendben. Egyszer eljöhetnél velem vacsorázni.

-         Majd ha elintéztem a dolgot a nővéremmel. – Nyuszis mamuszában odalépett mellém és egy csókot nyomott arcomra, majd bement

Hátat fordítottam én is és elindultam a hotelba. Zsebembe nyúltam és egy nyaklány volt abban. Nem tudom, hogy hol és mikor került bele, de benne volt, mellette egy kis üzenet:

„Hogy ne feledd, hogy mit tettem érted
és hogy, mindig biztonságban legyél.”

A nyakláncon egy medál lógott amiben egy kép volt róla és a húgáról. A fény megcsillant rajta és olyan volt, mintha két angyal lett volna nem pedig egy boszi és a húga.

A jelenben

Gondolat menetemet az zavarta meg hogy majdnem eltaknyoltam a lépcsőn mikor tudtomon kívül elindultam lefelé a lépcsőn hogy egyek valamit. Bénaságom nem járt semmi komoly következménnyel. Leérve leültem egy asztalhoz és szedtem volna elő a naptáromat, de nem találtam sehol. Pedig az a nadrág volt rajtam, ami tegnap. Akkor hol lehet? Biztos Kimnél maradt. Majd veszek egy másikat. Most éppen az zavart ki a gondolatmenetből, hogy valaki leült mellé az asztalhoz. Sok figyelmet nem tudtam rászánni, mert jött a pincér.

-         Mit hozhatok?

Hangzott a szokások kérdés, amire elmondtam egy kicsit hosszú listámat, mert már nagyon éhes voltam. Mikor elment a pincér, akkor a mellettem ülő nő megszólalt. Kétség sem fért hozzá hogy egy Ki.

-         Jó étvágyat drágám.

-         Szervusz, Nina. Minek köszönhetem a látogatásod?

-         Csak látni akartalak és lehetőség szerint magammal vinni.

-         És ha én nem akarok?

-         Nincs választásod.

Újabb személy csatlakozott hozzánk.

-         De van választása. – Kim lágy hangja csattant fel.

-         Hugi? Inkább hagyd, hogy elvigyem, mert különben balhét csapok és megint te eszel az oka mindennek. megint megölök pár embert, akiket te nem bírtál megmenteni. Lássuk be. A te erőd ki fog fogyni egyszer, míg addig nekem még mindig lesz.

Sajnos Ninának igaza van. És ez így nem lesz szerencsés. Így hát… nincs más választásom… hagyom hagy vigyen el a pokolba.

-         Heidi, hagyd. Megyek és akkor nem lesz senkinek baja.

-         Nem hagyhatom.

-         Ugyan miért nem?

-         Mert meg kell, hogy védjelek. Nem mondható el hogy miért, de értsd meg.

-         Jaja fogd be a szád húgi. – Nina keze idősebbik húga nyakán talált megpihenésre eszméletlen szorítás közepette.

 Aztán Kim nekivágódott egy oszlopnak és majdhogy nem holtan vonzotta őt a gravitáció a földhöz. De felkelt. Felkelt és kinyújtotta kezét mely testvérére mutatott, aki hamar összeesett mellettem.

-         Fuss! – kiáltotta.

Már majdnem nekiiramodtam volna, de Nina elkapta a kezem és nem engedett. Ugyan, csak egy kézzel fogott, de ez is épp elég volt arra, hogy még csak meg se bírja mozdítani, mag másik kezét barna haján pihentette miközben össze volt görnyedve a fájdalomtól. Majd egy széket kapott kézhez és Kimnek vágta. A fájása így elmúlt. De végül elengedett, mert a szöszi csinált valamit és éreztem, hogy ennek testvér párbaj lesz a vége ráadásul egy hotel kellős közelén.