2. rész

2. rész

   Talán jobb lesz ez a nyár, mint az előző. Az iskola dívája volt annak a hírességnek a csaja, akivel tavaly egy egész nyarat töltöttem. Kész pokollá tette akkor az életem. De inkább nem köptem be apámnak… nem akartam balhét. De kik lesznek idén a sorosak? Kik? Apa nem mondta meg. Görénység. De legalább holnap megyünk. Anyut kivisszük, a reptérre mi meg onnan megyünk tovább a bandához.

   Út közben:

-          Apa kik azok? – nyaggattam, mert már nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat.

-          Nyugi kicsim, majd megtudod.

-          Nemááá.  Mond már el.

-          Nem. Majd megtudod. Órák kérdése.

-          Én nem tudok addig várni.

-          Kénytelen leszel.

-          Szívem ugyan már. Mond el neki.

-          Mért? úgy is megtudja.

-          Mond el vagy én, mondom.

-          Akkor meg nem mindegy, hogy ki mondja el neki.

-          Nem! – Anya idegesen nézett apura.

-          Ezek a nők visznek sírba engemet. Akkor sem mondom el.

-          APU!

-          Drágám. – apa mintha kacsintotta volna anyának majd anya is megszólat.

-          Bár igaz. Majd megtudod.

-          ANYU! Ne kezd te is.

-          Jól van kicsim. Akkor egy szót sem mondok. - Kedvesem-felém mosolygott. Istenem! Milyen szépen mosolyog. Szívem szerint miden egyes mosolyát egy fényképalbumba ragasztanám és azt a címer adnám neki: Anya mosolyai.

-          Olyan szépen mosolyogsz anya.

-          Én nem mosolygom szépen? – szólalt meg apa és egy erőltetett 100-as mosolyt küldött felém.

-          Nem! – én is mosolyogtam egyet feléjük – Te idétlenül.

   Így bohóckodtunk egész úton. Majd elértünk a reptérre. Kb. 1 órát dekkoltunk ott. Vártunk a repülőre. :S Majd eljött a búcsúzkodás. Anya elmegy Magyarországra dolgozni. Addig apával leszek -.-”. Hurrá! Hiányozni fog… de majd csak kibírom valahogy. Ha azt kibírtam, hogy egy szajhával töltöttem a nyarat akkor ez nem lesz nagy ügy.

   Újra úton. Most már én ültem anya helyén, az anyósülésen. Nagyon kényelmes. Pláne hogy elől masszírozós üléstakaró van x3.

Az úton a szellő úgy megmozgatta az útszéli füvet, hogy az ember már azt hitte, hogy előttük hajol meg. De nagyon álmos Vagyok. Egész este fájt a hasam és minden egyes órában arra keltem, hogy megint fáj. Ha 4x nem akkor egyszer sem mentem WC-re: s. Iszonyúan fájt T_T.

A szemeim lassanként lecsukódtak és állom földre repítettek.

Ez az állom nem volt minde4n napi. Vele álmodtam most először. Egy hotelszobában voltunk. Tom az ablak melleit kanapén ült. Testvére az ablakon nézett, kifelé míg az alacsony, szőke dobos akkor hozott be magának egy tál kaját… pontosabban süteményt. Dav a sarokban állt és magyarázott valamit apámnak. Én meg? Én meg egy mini bár egyik székén ültem és mellettem a barna hajú basszusgitáros.  Vállig érő barna haja eltakarta a nyakét és a fehér Fallen feliratos pólójának egy résztét. Egyszerű farmer volt rajta és egy Nike cipő.

De ez hamar szertefoszlott, mert apa megállt egy kicsit pihenni és így én is felébredtem. Felhő egy deka se volt az égen. Tiszta kék volt. A messzeségben pedig pipacsok voltak. Több 100 nem… több 1000 és az egyszerű zöld rétet majdnem hogy pirossá varázsolta. Itt ott feltűnt egy- két lila virág is.

-          Hát ez valami gyönyörű!- szememben csillogás tört fel.

-          Hát akkor fényképezd le!- apa a kezembe nyújtotta gépet és pár kattintás és a kép máris kész volt.

Ismét az autóban. És már nincs megállj.

Dél van. Már beértünk a városba. A nap sugarai sokszor ütköztek bele a magas épületekbe és így sokszor kellet árnyékban is mennünk. Nem nagyon szerettem, mert és szeretem a napsütést. Ahogy megmelegíti az embert… ahogy fényt ad. Erről még hosszasan el tudnék beszélni de már nincs idő mert megállt apa az autóval. Egy hatalmas hotelhez érkeztünk.

Beérve a hatalmas előcsarnokba apa rohant is a recepcióhoz szobát kérni. Lassan én i8s odabattyogtam. Mikor odaértem a recepciós nő a telefont fogta a kezében és tárcsázott. Majd egy perc múlva így szólt.

-          Már várják önöket.

-          Köszönjük! Viszont látásra!

-          Viszlát.

Siettünk a lift felé Lassan érte le és fel a lift. Vagy csak nekem tűnt úgy az izgatottasság miatt? Kitudja? Végre felértünk. Elindultunk a folyosón jobbra és csak mentünk és mentünk. Végül elértünk egy ajtóhoz amit ez a szám volt: 483. Mi ez? Talán Tokio Hotel xD?

El se hinnétek hogy mennyire beletrafáltam. Ott ültek és néztek minket, ahogy bementünk. Rendesen zavaró volt. Ez körülbelül olyan, mint mikor éppen már mindenki benn van az osztályban és te csengetés után érnél be. Ilyen érzés fogott el. De… várjuk csak. Ezek pontosan úgy helyezkednek el, ahogy álmomban láttam. ez már ilye4sztő. Majd megszólalt egy mély hang:

-          Ez meg mit keres itt?

Igen. Ez Tom Bunkó Kaulitz uraság szájából hangzott el.

-          Szia, neked is!

Gustav pont ebben a pillanatban ért be kezében egy tál süteménnyel és eggyel a szájában.

-          Hali! – ez egy nagyon vicces hali volt, mert a szája ép tele van xD.

-          Hali! Apa meg hova tűnt?

-          Most ment ki Dav-vel. – Bill kedves egy gyerek csak néha hülye.

-          Te is velünk töltöd a nyarat?

-          Igen per… sze. – Istenkém! el sem hiszem, hogy hozzám szólt. De most anime stílusban visszatértünk a majd elszállok lányból a teljesen nyugodttá.

-          És te mit fogsz csinálni? Lábatlankodni? – Tom bunkósága már az agyamra megy. rendesen irritál.

-          Nem. vagy fényképezek, vagy háttért tervezek nektek.

-          Na, ne röhögtess!

-          De ez bizony így lesz. – apa pont jókor jött hogy kimagyarázzon engemet még mielőtt a helyzet elfajult volna.

Ez alatt az idő alatt apától elloptam a kulcsot és átmentem a saját szobánkba ott is az enyémbe. Levágtam magam az ágyra és egy szép molyos keletkezett az arcomon.