11 Fejezet: Egy ártatlan lány

Korán reggel van. Megint… de ez a reggel más. Más, mint a többe. Mintha valami rossz fog történni ma. De az ez érzés akkor kezdett el fokozódni mikor barátnőm kopogni kezdett az ajtón. Valami… valami biztos történni fog… vele.

Aztán kapok én is a fejemhez, hogy mi is történt velem tegnap. He? Ez meg mért nem jön be? Ez itt, aki mellettem fekszik bezárta az ajtót? De köcsög. Kis számítós. Hát akkor nincs mit tenni.

-          Gustav ébredj! Sandra az ajtóban. És még csak örülhetsz, hogy CSUKVA van.

-          Csak még 10 percet.

-          Nem! Sandra itt áll az ajtóban te nem fogod fel?

-          Mi van? Mért nem ezzel kezdted?

-          De hát én ezt mondtam az elejétől fogva! Ki tudsz menni valahol máshol?

-          Hát persze… hogy nem.

-          Akkor kapj valami ruhát magadra és siess. Van egy ötletem

-          Oké.

-          Dina. Ki van veled odabenn.

-          Tegyél úgy mintha most jöttél volna be!

-          Rendben.

-          Nyisd már ki az ajtót!

Gustav odament és kinyitotta az ajtót.

-          Á szia, Sandra? Hú de kócos vagy?

-          Igen? És az ajtó mért van csukva?

-          Hát… tudod, azért mert most jöttem be és nem akarom, hogy megzavarja őt valaki alvás közben.

-          Aha, na persze. Én is ezt mondanám.

-          Na de mit csináltatok Billel hogy ennyire kócos vagy?

-          Hát… - aki vörös leányka hirtelen elvörösödött (a vörös elvörösödött XD) és a szó amit ki akart mondani hirtelen benn akadt. – Semmi közöd hozzá!

-          Dehogy nem.

-          Ugyan mért?

-          1. Mert az én házamban vagyunk.
2. Mert az én barátom volt az egyik „áldozat” – Kezeivel idézőjelet mutat.

-          És akkor mi van?

Ez a vita így folytatódott. Addig én gyorsan felötöztem.  Egy farmer halásznadrágot kaptam elő, mellé combig érő, halványsárga pólót. Hajamat Lófarokba fogtam és egy fekete karika fülbevalót tettem fülembe. Aztán irány az ajtó.

-          Min folyik a vi… ta? Te Mé vagy ilyen kócos?

-          Te is kezded?

-          Most mé támadsz így le?

-          ÁÁÁ! Tiszta diliház!

Sebes léptekkel elrohant szobájába.

-          Akkor a tegnap este… az most mi volt? Vagy számít egyáltalán valamit?

-          Hát… igen. ☺

Egy hangos „Vííí’ csúszott ki a számom. Nagy lendülettel a nyakába vetettem maga.

Lassan délután. Sandra és Bill bementek a kórházba Tereza nénihez (Sandra anyukája). Sandrát felhívták. Nagyon ideges volt és milyen ideges olyannyira sietett be édesanyjához. Kb. 15^{00 lehette mikor} felhívott. Hangos sírás hallatszott a telefonban. Bill szólt bele nem pedig az a leányhang, akit én vártam.

-          Szia, Bill. Sandrával mi van?

-          Nos…

-          Mondjad már!

-          Sandra anyukája… - Bill Hangja egy pillanatra elakadt egy pillanatra- megölték.

A telefon kiesett a kezemből. Idegileg nem bírtam felfogni. Amennyit még hallottam a fiú hangjából az… az, hogy sír. Sír, mert szerelme elvesztette az egyetlent, aki még megmaradt neki.

Ki voltak hangosítva. Mindenki hallotta. Végül átfutott a fejemen hogy egy lány… Aki elveszette a húgát… most egy másik hozzátartozóját is elveszti. egy 18éves lánynak ez maga a katasztrófa.

Estére a rendőrök átnézték a kamera felvételeit, és aki ezt a szörnyűséget elkövette az imádott barátnőm kevésbé imádott ex-e tette. Sandra ezt nem bírta felfogni. Kiment levegőzni.

-          Ezt nem bírom elhinni.

-          Én igen. Az a gyerek csak kihasználta szegény lányt.

-          Egy ártatlan lány. – Bill első szava ez volt három órától. - Ez az! – hirtelen felcsillant a szemében valami.

Gondolom Ihletet kapott. De csak a telefonját vette elő, bement a jegyzetekbe és beírta azt a 3 szót.

Eltelt egy pár nap. Ez alatt csend volt jóformán az egész házban. Majd az egyik este az egyetlen barátom kiment, hogy kisszellőztesse a fejét. Egy perc után kimentem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet.

Kintről sikítás hallatszott. Az üvegpohár kiesett a kezemből egyenesen a földre amihez érve apró kis szilánkokra esett, s benne a víz szétterül a padlón.

-          Engedj!

-          Ugyan mért tenném?

-          Mert mindjárt itt lesznek a barátnőm. És ahogy Őt ismerem, szétveri a képed.

-          Majd pont egy lány.

-          Engedd el addig, míg oda nem megyek.

-          Mert különben mi lesz?

-          Az hogy… eltöröm mind a 24 bordádat.

-          Húúú… de félek.

-          Féljél is.

Ekkor az idegeim már a plafonon voltak. De mielőtt bármit is tettem volna Bill haverom beelőzött. Hátulról egyenesen a pasas csigolyáját ütötte meg keze élével. Sandra a nyakába borult és sírt. Nyugodt arccal néztem őket. Egy madzaggal megkötöztük és kihívtuk a rendőröket. Barátnőm pár napra rá Billhez költözött, mert félt.