Boldog Karácsonyt mindenkinek. Sajnálom hogy ilyen sokáig nem írtam de a gépem szervíznél volt. Most sokkal jomm. be most inkább egy veers karácsonyra:
A szeretet nagy ünnepém,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa,
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben,
És békeség van a szívekben,
Nagynak mkicsinynek gyönyörül
Amikor gazdag és szegyény örül.
Boldog Karácsonyt!!!
2010. december 6., hétfő
8. fejezet: ballhotog
Rossz volt őket látni együtt. Felrohantam a szobámba de ők észre se vették. Elővettem egy telefonkönyvet hátha találok benne egy boxtermet. És találtam is. 2-3 túszával arrébb volt egy. Fogtam egy táskát, raktam bele egy pólót, rövidnadrágot, zoknit és sportcipőt. Majd mikor lementem ők mér, csak nézték egymást. Nem értették mi bajom volt, de nem is jöttek utánam. Az edzőterembe érve felkiáltottam:
-Ki áll ki ellenem. Attól hogy lány vagyok nyugodtan, kiállhattok.
-Oké akkor majd én.
-Meg én is.
És ez így folytatódott egy darabig. Bemelegítettem majd beálltam a ringbe és:
-Ki szólt elsőnek? Az jöjjön fel
-Már megyek is.
Lazán elkezdtem egy kicsit zsoggolni (mozgattam a derekam jobbra-ballra és közben ugráltam). Majd kicsiket ugráltam és védekeztem. Ő ütött, majd mikor visszahúzta a kezét rögtön jött az én kezem, és állon kaptam a gyereket. Valószínűleg elreptet neki, mert kidőlt. És ezt így folytattam, amíg nem jött az utolsó. A többi ehhez képest semmi sem volt. Legalább 100 kg izom volt azon a kigyúrt óriáson. De nem riadtam vissza. Sőt inkább bíztattam. Ez volt a legnagyobb hülyeségem. Egy ilyen gorillát bíztatni arra, hogy üssön meg… nem épp a legjobb ötlet. Egy ideig bírtam… aztán már össze akartam esni de időt kértem. Jobban lettem és folytattam. Majd arra lettem figyelmes meccs közben hogy Tom ott áll és néz engem. A szemében féltést fedeztem fel. Nem kellet, volna rá figyelnem. Kaptam egy balhorgot. 2 centis csík lett a szám ball oldalán, amiből dőlni kezdett a vér. Tom felrohan és egy hatalmas ütéssel lerendezte a pasit majd odasietett hozzám. A padló tiszta vér volt. Egy 20 cm átmérőben csak vér és semmi más. Segített fölállni. Kért valamit mivel le lehetne törölni a vért addig összepakolta a cuccom, majd irány az autó és vitt egyenesen a kórházba. Nagyon felrepedt a szám. Röggent is készítettek és nagyon kicsit felrepedt a szám. Majd tom hazavitt, de nem akartam kiszállni az autóból úgy, hogy elvitt egy gyors étterembe. Majd sétáltunk a városban.
-Kössz. Rendes tőled.
-De mi jutott eszedbe, hogy kihívd azt az izomagyat?
-Tudod… NCIS ügyünknek készülök, és tudnom kell mik a határaim. Meg kondiban kéne lennem és egész nyáron nem voltam egy kondi tetembe sem. És itt volt az ideje.
-És mé nem akartál bemenni?
-És mé kell ennyit kérdezned? Egyébként félek.
-Mit csinált már Gusti hogy félsz?
-Láttam őt Sandra-val smárolni, és nem tudom mé de ideges lettem. Majd elrohantam és ott kötöttem ki.
-Féltékeny vagy. De szerintem most már mehetsz. Hajnal 2 óra. Gyere, hazaviszlek.
Tom nagyon kedves volt. Nem is láttam még ilyennek. De örültem, hogy most láthattam. Az autóban elköszöntem Tom-tól és mikor odafordultam, kaptam, egy szájra puszit, majd bementem. Mikor felkapcsoltam a lámpát láttam, hogy Gustav a kanapén ül és alszik. Csak úgy rádobtam a takarót és felmentem. Úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba és aludtam.
Egy hangos kiáltással kezdődött a nap. Gustav kenegette mély hangját.
-Hogy mivan? Jönnek még ide? Mi a házunk árvaház?
-Kicsim értsd meg Dina barátnőjéhez, betörtek és már meg ígértem,hogy segítünk a temetést lerendezni, - Christine mérgesen nézett fiára. Az anyai gonosz nézéstől minden gyerek fél még akkor is, ha az felnőtt. –meg az anyja a közeli kórházban van.
-Oké. De ne zavarjatok. –mutat rám + gonosz nézés.
-Rendben.
-És mi a neve?
-Sandra. De nagyon jó fej.
-Megjöttünk.
-Sandra!
Odarohantam és megöleltem barátnőmet. Akit fekete ruha volt. Egy fekete cső szárú farmernadrág fekete Pulcsi és póló, a cipőjén már rózsaszín is volt. Vállán fekete táska a haja szét volt engedve. Még a vörös tincsei is szomorúan ereszkedtek a vállára. Arca csak akkor nevetett fel mikor megöleltem. A nagy rózsaszín, fekete csipkés bőrönd eldőlt, amikor megölelt engem. Igen mind a kettőnk bőröndjén van csipke. Neki is én készítettem. A bőröndjét felvittem a szobájába majd megmutattam neki a környéket, és hogy milyen élményem volt ott. A játszóteret hagytam a végére és az a pedó most is ott volt. Gyorsan elmentünk. Amikor vissza értünk egy kocsi állt a ház előtt. Én felismertem, mert azaz ikrek kocsija de gondolom Georg-ot is, elhozták. A házba érve láttam őt, szóval igazam volt.
-Srácok ő itt Sandra. Sandra… gondolom, nem kell őket bemutatni.
-Nem. Helló!
-Mi most felmentünk a szobámba. Ha vacsi van, szóltok?
-Hát persze… hogy nem.
-Tom. Bunkó vagy.
-Csak próbálom felvidítani a vendégünket.
Megragadtam barátnőm kezét és felmentünk. Megmutattam a fürdőt, és hogy a gardróbjából át tud jönni az enyémbe. Kipakoltunk majd beszélgetni kezdtünk.
-Örülök, hogy itt vagy de azt hiszem, hogy most nem épp ez a legjobb szó erre.
-Hát, ja. Szerintem is.
-Figyi, rám tudod, hogy mindig számíthatsz. Ha kell valami, csak szólj. Rendben. és a fiúktól ne félj.
-Oké. Holnap el tudnál engem jutatni anyuhoz?
-Hát persze. Majd megkérem valamelyik srácot, hogy vigyen el.
-Rendben és kösz. – Sandra szemében egy könnycsepp csillant meg.
-Ne sírj léci, ne sírj, mert én is sírni fogok. –ezek után az én könnyeim is elkezdtek hullani.
Egymásra borultunk és úgy szipogtunk. Majd tom hangja csengett a fölünkbe azzal a mondattal, hogy:
-Vacsi!
-Megyünk!
Letöröltük könnyeinket és mentünk. Finom illatok szálltak odalentről. Csak egy valami rontotta el ezt a hangulatot. Az eső. Ez a vacsora is csendben ment el. Vacsi után az ikrek s Georg hazamenetek. Elkezdett csörögni a telefonom de az fenn volt a szobámban. Gyorsan felrohantam érte.
-Halló itt Dina.
Bárki is volt letette. Megrántottam a válla, majd körülnéztem a szobámban, de… nem is tudom miért. Ezután lerohantam és azt láttam, hogy a legjobb barátnőm smárol azzal a pasivan aki talán tetszik nekem…
A szeretet nagy ünnepém,
