B.U.É.K.

Boldog Új Évet Kívánok ^^

Dii-san

Boldog Karácsonyt! :)

Békés Boldog Karácsonyt mindden Blogolónak és Családtagjainak! :)

Dii-san

Light in the Darkness 1.rész

A harapást már nem éreztem a torkomon. Valami mást hallottam a háttérből. Egy női hangot. Pontosabban még egy női hangot. Nina a földön fetrengett és fájlalta a fejét. Amikor úgy látszott, hogy elmúlt neki felállt és így szólt:

-         Szervusz, drága húgocskám.

-         Szia, Nina.

-         Remélem, tudod, hogy most meghalsz?

-         Aj… már megint?

Reagálni sem volt ideje az ismeretlen lánynak. A nővére kitolta a falhoz és a torkát szorongatta. De is kis szöszi sem hagyta magát. Kezeit Nina alkarjára helyezte és nekifeszült annak, hogy sikerül eltolnia magától a fehér kezet. De nem sikerült.

-         Hiába próbálkozol, úgy sem fog menni. – abba a sátáni kacajba szinte beleremegtem.

-         Az nem… - szájára mosoly húzódott – de ez biztos fog. – egy karót szúrt Nina hasába, aki erre már elengedte és összeesett

-         Azt hitted, hogy ennyi engem megállít? – eltűnt és megint mögöttem bukkant fel. – De ha már itt vagy akkor a kis vendégünket átváltoztatom.

A fogait újra belém eresztette. Ez mát… túl sok. Túl sok vér hiány ahhoz, hogy ébren bírjak maradni. Minden izmom lassan elernyedt. A sötétség lassan bekúszott a szemem elé és innentől kezdve minden kiesett.

Nem tudom, hogy hol voltam, ahogy azt sem hogy mennyi az idő és még sorolhatnám. Majd megint megjelent előttem az a szöszi teremtés, aki elméletbe a... Vámpír húga. Ijedségemet nem is lepleztem előtte, mert kiszorultam a kanapé falának.

-         Ne ijedezz! Én nem a nővérem vagyok. Én nem vagyok olyan, mint ő.

-         És ezt honnan tudhatom?

-         Nos… ezt nem tudom. Vagy várj…

A lámpák égői pislákolni kezdtek. A tűz meg belobbant a kandallóban. Aztán a gyertyák, amik a szobában voltak. Utána a könyvek kezdtek potyogni a polcokról és… Egy kislány sétált be a szobába.

-         Aludni akarok! – sarkon fordult és visszament a szobájába.

-         Hihihi… Ő a húgom.

-         Na és te akkor mi is vagy? Meg… ő mi?

-         Én boszi a picur meg ember.

-         HALOTTAM! – hangzott a kislány szobájából.

Gyermeki kuncogásban tört ki a kis szöszi, aztán leült mellém. Belenéztem égszín kék szemébe és valami varázs ragadott magával. Ha most elfelejtek mindent, akkor élhetem nyugodtan a magszokott sztáréletet és nem látom többé ezt a szempárt. Viszont ha nem teszem ezt akkor Nina fog engem üldözni és a srácok sem lesznek bajban és akkor többet is találkoznék… Hogy is hívják?

-         Mi is a neved?

-         Kim. De most aludj. Késő este van és neked 8-kor jelenésed van.

-         Igazad van. Honnan tudod? – Felemelte fakóbarna kezét melyben gyengéden fogta a kis naptáramat.

-         Innen.

-         Nem tudtad, hogy nem szabad elvenni mások dolgait?

-         Ammm… nem! – Felálltam, hogy elvegyem tőle de… elkezdett szaladni.

Nevetett és nem állt meg. Utánamentem és mikor meghallottam, hogy felolvassa a kimentjeimet egy kicsit sietősebbre vettem a dolgot.

-         Reggel 8 óra, interjú. Na, ne már megint? 8⁴⁵ pihi na, végre. 9¹⁵ irány a konditerem… stb. stb. stb. Úr Isten!

-         Mond! - És már majdnem elvettem a kis noteszt, de ő gyorsabbnak bizonyult.

-         Neked ennyire zsúfoltak a napjaid. Egy napot nem bírnék ki így.

-         Ilyen egy sztár élete szivi.

-         Még egy ilyen és már nem csak a nővérem akar megölni.

-         Abbahagytam.

-         Helyes. – Bólintott és visszadobta a noteszom. Belenéztem nem e firkált bele valamit. de nem. – Most aludj, mert van 3 órád, hogy kipihend magad. Hajnal 4, és ha oda akarsz időben érni, akkor 7kor kelned kell. Jó éjt!

-         Jó éjt!

Köztem és a kis asztalka között haladt el olyan szerencsétlenül hogy majdnem hogy orra esett. De még mielőtt megtörtént volna megragadtam bársonyos kezét és magamhoz rántottam. Szőke haja előrelobbant és tündöklő kék szeme az és barna szemembe nézett. Szájfénytől tündöklő ajaka épp hogy a számat súrolta.

-         Bocsi. – és még mindig a szemembe nézett.

-         Semmi… baj. – Szája az enyémhez közelített úgy mint az enyém az övéhez.

-         Ne a nappaliban romantikázzatok már! Héj! Itt kicsik is vannak.

A húga jött ki a konyhából egy pohár tej és egy plüss medve társaságában. Apró léptekkel sietett fel a szobájába Steffi meg rám nézett és elkezdtünk röhögni. Végül mind a ketten nyugovóra tértünk, hogy várjuk a másnapot.

Boldog Mikulást!!!!

Bocsi, hogy tegnap ne írtam, de most így utólag kívánok nektek kellemst mikulást ^^!!!

By:Dii-san